9.4. Az új szókincs bemutatása

Az idegennyelv-tanítás helyzetképe jelenleg azt mutatja, a legtöbb iskolában angolt tanítanak a tanulásban akadályozott gyermekeknek. Tudjuk, hogy az angol esetén nehézséget jelent, hogy a betűket másképp írjuk, mint ahogy ejtjük, ezért a szavak kiejtését egyenként kell megtanulni. Nem célszerű a gyerekeket azzal terhelni, hogy megtanítjuk a fonetikus jeleket, ami a szavak kiejtését segítené, hiszen a magánhangzók, mássalhangzók és diftongusok jelei között sok olyan jel van, ami a magyar nyelvben nem létezik. (Sőt olyan hangokat jelölnek, amelyek a magyar nyelv hangkészletéből hiányoznak.) Szótárvezetés helyett a szószedet készítése segítséget jelent mind a szavak hibátlan formájának megjelenítésében (sok idő elmenne az idegen szavak lejegyzésével), mind a kiejtésben, ahol fonetikusan, a magyar nyelv betűit segítségül véve jelenik meg a helyes kiejtés. Készíthetünk kézzel írott, és gépelt változatot is.

Fontos, hogy mondjuk meg a szavak jelentését, ha a szemléltetés, vagy az egyéb módon történő bemutatás (pantomim, mimika, testbeszéd, stb.), illetve a kontextus (a szegényes szókincs miatt) nem segíti a szavak jelentését kitalálni.

Az órára készülés során meg kell tervezni, hány szót szeretnénk az órán megtanítani. A szavak számának meghatározását több tényező is befolyásolja:

• A tanulók pszichés funkcióinak fejlettsége (7-8 szó tanítása az ideális, maximum 10, ha könnyű szavakról van szó).
• Anyanyelven is hasonlóan hangzó szavakról van-e szó, vagy teljesen ismeretlen hangzású szavakat tanít?
• Nehéz-e valamilyen szempontból a szó (kiejtés, absztrakt fogalom)?
• Könnyen be lehet-e mutatni, könnyű-e a tanulókat rávezetni a jelentésére?
• Tudunk-e reáliát hozni a szó bemutatásához?
• Képek segítségével könnyű-e tisztázni a jelentését?

Ahogy az az előző fejezetben ismertetésre került, sok módszer és eljárás létezik, hogyan taníthatunk idegen nyelvet, beleértve a szókincs bővítését. Itt azokat a szókincsbővítési eljárásokat mutatjuk be, amelyek alkalmazása tanulásban akadályozott gyermekek tanítása során hatékonynak bizonyulhatnak.

• Segíthetjük a tanulókat szemléltetéssel, hogy elképzeljék, vizualizálják a tanított szót, majd következik szavak az ismétlése, hangoztatása. A hangoztatást változatosan kell megoldani, figyelni kell arra, hogy a tanári bemutatás, a kiejtés helyes formája elégszer hangozzék el.
• Kissé sokkoló lenne a tanulásban akadályozott tanulóink számára a direkt módszer, aminek alapelve, hogy az anyanyelvet soha nem használja, nem fordít le semmit az anyanyelvre, csak komplett mondatokban lehet az órán beszélni. Ne alkalmazzuk, hiszen tanulóink esetében az az alapelv, hogy felváltva használjuk az idegen nyelvet és az anyanyelvet!
• A szuggesztopédia eljárásai a szavak tanítása, memorizálása során sikeres lehet tanulóink esetében. A lényege, hogy tanulás közben halk zenehallgatással tesszük befogadóvá a nyelvtanulót.

Nagyon hatékony lehet a cselekedtető módszer (Total Physical Response-TPR) szótanító stratégiája. E módszert alkalmazva a játékok, különféle tevékenységek, változatos témák sora vonható be a nyelvtanításba.