3.1. A nyelvtanulás elméletei
Akárcsak az anyanyelv-elsajátítással, az idegen nyelv tanulásával kapcsolatban is sok elmélet született. A nyelvoktatás kutatása az ötvenes-hatvanas években kezdődött el. A korabeli pszichológiai irányzatnak megfelelően a behaviorizmus alapelveiből eredően a nyelvtanulást utánzás és megerősítés folyamatának tekintették. A nyelvtanuló hallva a szavakat, mondatokat, utánozva azokat többszöri gyakorlás után szert tesz az idegen nyelv szokáskészletére. Azt feltételezték, hogy az anyanyelv sajátosságai hatnak a második nyelv tanulásának folyamatára. A két nyelv köti hasonlóságok esetén pozitív átvitelt feltételeztek, a különbözőségeik esetén negatív átvitelt (interferenciát), ami hibát okoz a második nyelv elsajátításában. Ennek az elméletnek a hibája, hogy a bejósolt hibák nagy része nem jelentkezik a nyelvtanulás során, viszont sok olyan hiba előfordul, aminek nem áll összefüggésben az első nyelvvel.
A kognitív pszichológia elképzelései szerint a nyelvtanulók kognitív képességeiket használva hipotéziseket állítanak fel a tanult nyelv szerkezetéről. Kialakítanak szabályokat, kipróbálják, módosítják azokat, ha szükséges. Ennek az elméletnek a középpontjában a hibák elemzése áll, hiszen akkor hibázik a nyelvtanuló, ha téves következtetéseket von le a nyelvvel kapcsolatban. Ez sem ad valamennyi kérdésre választ, hiszen figyelembe kellene venni a nyelvtanuló képességeit, igényeit, céljait, a nyelvtanulás társadalmi keretének jellegét. (Polonyi, Abari, Nótin, 2009)
A kognitív nyelvelsajátítási elméletek között meg kell említeni a munkamemória szerepét hangsúlyozó elméletet is. A munkamemória hangsúlyos szerepet játszik a nyelvelsajátításban és az idegen (második) nyelv tanulásában is.
A munkamemória modellje
Baddeley és Hitch nyomán (1974, 2000)
A munkamemória több egységet foglal magába. A központi végrehajtó irányítja a hozzá kapcsolódó alrendszereket. Az eredeti modellben a két alrendszer a fonológiai hurok, illetve a téri-vizuális vázlattömb volt, de a későbbiekben Baddeley (2000) hozzákapcsolt egy harmadik alrendszert is, az epizodikus tárat. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a korábbi életkorban megfigyelt fonológiai hurok kapacitásbeli különbségek jól bejósolják a későbbi szókincsnövekedést. A fonológiai hurok jelentős szerepet játszik az új szavak tanulásában. A fonológiai hurok, azon belül a fonológiai tár egy nyelvtanuló „készülék” (Baddeley és mtsai 1998, Polonyi, Abari, Nótin, 2009)
A szociális-pragmatikus elmélet középpontjában az áll, milyen képességgel értelmezik és következtetik ki a gyermekek mások kommunikációs szándékát. Ez az elmélet hangsúlyozza a szociális környezet információs gazdagságát, amely az értelmezési képességet elősegíti. A szociális környezet szerepe az idegen nyelv tanulásában is kiemelkedő fontosságú, hiszen a nyelvi ingerek, és a gyakori ismétlődés lehetővé teszi az optimális tanulást.