4.1. A tanulási akadályozottság fogalma, a tanulásban akadályozott tanulók általános sajátosságai

Az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek nevelési tapasztalatai, pedagógiai szempontú jellemzésük, valamint a nem értelmi fogyatékos, de nehezen tanuló gyermekek rendkívül változatos formában megjelenő tanulási nehézségeinek kutatása azt eredményezte, hogy e gyermekek közös megjelölésére 1990-es évek második felében a „tanulásban akadályozottak” terminológiát vezette be a gyógypedagógia. Az enyhén értelmi fogyatékos tanulók tehát a tanulásban akadályozott gyermekek körébe tartoznak. Az idegrendszer biológiai és/vagy genetikai okra visszavezethető gyengébb funkcióképessége, illetve a kedvezőtlen környezeti hatások folytán tartós, átfogó akadályozottságot, tanulási nehézségeket, tanulási képességzavart mutatnak. (Mesterházi, 1998) A tanulókra jellemzőek lehetnek a téri tájékozódás, a finommotorika, a figyelemkoncentráció, a bonyolultabb gondolkodási folyamatok, a kommunikáció, valamint a szociális alkalmazkodás fejlődésének eltérései. A munkatempó lassúbb, koncentrációs nehézség áll fenn, az írás-olvasás és számolás jelrendszerének felismerése és alkalmazása nehézségbe ütközik. Az emlékezeti teljesítmény csökkent, a munkamemória-kapacitás eltérő, a tanultak tartós memóriából történő előhívása problémás. Az összefüggések, analógiák felismerése és alkalmazása nehézséget jelent. (Jaksa, 2006) Az elemi alapkészségek fejlettségében a tanulásban akadályozott gyermekek többségi társaikhoz képest átlagosan 5-7 évnyi fejlettségbeli elmaradást mutatnak. Az egyes készségek fejlettségében gyermekenként is jelentős eltérések vannak (Józsa és Fazekasné, 2006a, 2006b) E tünetek eltérő mértékben, mindig egyedi kombinációban jelennek meg, a tanulási képesség különböző mértékű fejlődési zavarát eredményezik, és akadályozzák az iskolai tanulás sikerességét (Mesterházi, 1998)

Az idegen nyelv tanítása új terület az enyhén értelmi fogyatékos tanulók oktatásában. Az enyhén értelmi fogyatékos tanulóktól nagy erőfeszítést követel, ezért az idegen nyelv tanításának és tanulásának céljait a tanulók valós szükségletei, és egyéni fejlettsége alapján kell meghatározni. Az anyanyelven jelentkező nyelvi zavarok nehezítik és sok esetben lehetetlenné teszik az idegen nyelv oktatását. (Meggyesné, 2015)