11.3.1. A Down - szindrómás gyermekek idegennyelv-tanulásáról

Egyre több helyütt tapasztaljuk az eltérő tantervű általános iskolákban, hogy a tanulásban akadályozott gyermekek osztályaiban megjelennek értelmileg akadályozott gyermekek, köztük Down-szindrómával élő tanulók is. (Az értelmileg akadályozott tanulók Irányelvében és kerettantervében nem szerepel az Idegen nyelv fejlesztési területként, vagyis hazánkban kötelezően nem kell idegen nyelvet tanulniuk.)Természetesen a többségi iskolákban is tanulnak integráltan Down-szindrómás tanulók. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a Down-szindrómás gyermekek idegennyelv-tanulásával kapcsolatban napvilágot látó vizsgálatok eredményi röviden ismertetésre kerüljenek.

Néhány új tanulmányban megjelentetett tapasztalat jelzi, hogy a Down-szindrómás gyermekek idegennyelv-tanulása esetén a második nyelv nincs negatív hatással az első nyelvre. (Buckley, 2002) A tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak Down-szindrómás gyerekek, akik képesek idegen nyelvet megtanulni. Akik családjuk élethelyzetéből adódóan idegen nyelvi környezetben élnek, a gyakorlatban jól alkalmazható kommunikációs kompetenciát sajátítanak el egy, vagy van rá példa, hogy több idegen nyelven is. Másik gyakran előforduló szituáció, amikor bilingvális (kétnyelvű) családban élnek Down- szindrómás gyerekek, és a szülők mindkét nyelvet használják. Kay-Raining Bird és munkatársai (2002) összehasonlították nyolc kétnyelvű családban élő Down szindrómás gyermek és 15 egynyelvű Down-szindrómás gyermek nyelvfejlődését. A vizsgált csoport életkora 4-11 év között volt. Mindkét csoport vizsgált gyermekeinél a domináns nyelv az angol volt, szókincsterjedelmük megegyezett. A két nyelv tanulása nem volt negatív hatással az első nyelvre (nem hatott a szókincsre, vagy a beszélt nyelvi grammatikára). A kétnyelvű gyerekek szókincsének terjedelme mindkét nyelven megegyezett. Mindkét vizsgálati csoport (egynyelvű, kétnyelvű) gyermekeinek nyelvfejlődését összehasonlítva tipikus fejlődésmenetű gyermekekével a Down-szindrómás gyermekek rövidebb kifejezéseket használtak, és rövidebb mondatokban beszéltek, mint az ép fejlődésmenetű gyermekek (Buckley, 2002).

Az idegennyelv-tanulásától gyakran megriadnak az értelmi fogyatékos gyermekek, a szüleik, és tanáraik. A Down-szindrómás gyermekek nyelvfejlődésében már a korai évektől jelentkezik a beszédértés és a beszédprodukció zavara. Vizsgálatok sora bizonyítja, hogy e populációra jellemző a végrehajtó funkciókban és a memóriában jelentkező deficit. E nyilvánvaló deficitek ellenére azonban főként a fent említett tapasztalatok, a jelenség feltárására született néhány vizsgálat, amely az említett kognitív sajátosságok idegennyelv-tanulásra gyakorolt hatását vizsgálja Down-szindrómás gyerekek esetében (Edgin és mtsai, 2011). Kétnyelvű tipikus fejlődésmenetű gyermekeknél megfigyelték, hogy a kétnyelvűség kognitív előnyöket jelenthet számukra, beleértve a munkamemória kapacitás bővülését is. Ebből következően fennáll a lehetőség, hogy a kétnyelvű Down-szindrómás gyerekek számára is kognitív előnyt jelenthet a kétnyelvűség. Korábbi vizsgálatok (Kay-Raining Bird és mtsai, 2005, Feltmate és Kay-Raining Bird, 2008 idézi Edgin, 2011) eredményei nem találtak különbséget egynyelvű és kétnyelvű Down-szindrómás gyermekek nyelvi zavara között. Edgin és munkatársai a Down-szindrómás gyermekek idegennyelv-tanulásának neuropszichológiai profiljukra gyakorolt hatását vizsgálták. A vizsgálati eredmények azonban nem találtak számottevő különbséget az egynyelvű és a kétnyelvű Down-szindrómás gyermekek kognitív képességei között a nyelvi és verbális intelligencia tekintetében. Korábbi tanulmányok azt támasztják alá, hogy a metalingvisztikai készségeket (verbális munkamemória, fonológiai feldolgozás) működését javíthatja a nyelvtanulás. Elkövetkező kutatások feladata, hogy feltárja a kognitív képességek teljes területére vonatkozóan az idegen-nyelvtanulás hatásait (Edgin és mtsai, 2011).