4.4. Az anyanyelv-elsajátítás sajátosságai enyhén értelmi fogyatékos gyermekeknél és ezek hatása az idegennyelv-tanulásra

A gyermekek anyanyelvük alapelemeit korán elsajátítják, mire iskolába kerülnek, tisztában vannak a hangzó nyelv legfontosabb fonológiai, nyelvtani, szemantikai tulajdonságaival. A nyelvi fejlődés az egész életet végig kíséri (Gósy, 2005).

Az anyanyelv és az idegennyelv-elsajátítás között szoros összefüggés van. Természetesen a kétféle nyelvelsajátítás között vannak azonos, és eltérő elemek. (A 4.2.4 fejezetben került bemutatásra.) A tanulás nem nélkülözheti a megértést, aminek alapja az előzetes nyelvismeret (ez magában foglalja mind az anyanyelvi ismereteket, mind az idegen nyelven addig elért ismeretszintet). A nyelvtanulók gyakran fordulnak anyanyelvismeretükhöz, ha azt gondolják, ez segítheti a feladatmegoldást.  

Az anyanyelv-elsajátítás zavarai negatívan befolyásolják az idegennyelv-elsajátítás folyamatát (Sparks és mtsai, 2008). A percepció zavarai az anyanyelv-elsajátításhoz, a gyermekkorhoz kapcsolódnak. Ha korrigálásuk elmarad, a felnőttkorban nehezítik a mindennapi kommunikációt, a külvilágból származó ingerek feldolgozását (Macher, 2007).

Ha a gyermek beszédpercepciós folyamataiban elmaradás vagy zavar mutatkozik, annak következményei vannak az idegen nyelvi beszédészlelés és megértés folyamataira (Simon, 2006). A hallásértés fejlesztését az anyanyelven kell kezdeni. Célszerű felhívni a tanulók figyelmét az anyanyelvi és a célnyelvi hasonlóságokra, különbségekre (Bárdos, 2002).

Gósy Mária (2007) a tanulásban akadályozott gyermekek két csoportjának (enyhén értelmi fogyatékos gyermekek és a „határeseti intellektusú” tanulók, azaz nehezen tanuló tanulásban akadályozott gyermekek) beszédpercepciós folyamatait térképezte fel. Azt találta, hogy a két csoport beszédpercepciós folyamataiban a beszédészlelésben nem volt szignifikáns különbség, csak a beszédmegértésben mutatkozott jelentős eltérés (az enyhén értelmi fogyatékos tanulók gyengébben teljesítettek). Az életkor előre haladásával bekövetkező fejlődés az egyes területeken eltérést mutatott a két csoport között. Míg az enyhén értelmi fogyatékos gyerekek a kilenc vizsgált területből csak háromban mutattak fejlődést, a határeseti intelligenciával rendelkező gyermekek csak három területen nem mutattak fejlődést az életkor előre haladásával. AZ intelligencia különbség összefüggést mutat a fejlesztési lehetőségekkel.

A kor előre haladásával változást mutató területek
(Gósy nyomán, 2007)

Összességében mind a határeseti intellektusú, mind az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek beszédpercepciója jelentősen elmarad a tipikus fejlődésmenetű gyermekekétől (Gósy, 2007).

Macher (2007) szintén tanulásban akadályozott tanulók (10-10.6 év) beszédészlelését és beszédmegértését vizsgálta. A tanulásban akadályozott gyermekek beszédészlelésével kapcsolatban a következőket állapította meg:

• Szókincsük szegényes, mentális lexikonjuk aktiválása bizonytalan.
• A transzformációs észlelés (jel és alak megfeleltetése) tekintetében elmaradásuk legalább 3 év. Ez leginkább az olvasás, írás elsajátításának zavarához vezet.
• A szavak felismeréséhez, megtanulásához alapvetően szükséges a szeriális észlelés életkori szintű működése. A vizsgált tanulásban akadályozott tanulók mindegyike küzd e területen problémával. Átlagteljesítményük 53,6 %, ez alig éri el a három évesek sztenderd átlagát.

Beszédértésükre jellemző, hogy valamennyi vizsgált gyermek beszédmegértési problémával küzd. A beszédpercepciós zavar érintheti valamennyi szint működését, de korlátozódhat néhány részfolyamatra is. Csak beszédészlelési zavart mutató gyerek olvasástechnikája gyenge, de a szövegértése jó. A verbális megértésben rosszul teljesítők olvasásértése gyenge. Akiknél mindkét folyamat korlátozottan működik, mind az olvasás technikája, mind az olvasottak értése érintett. (Macher, 2007)

Fazekasné Fenyvesi Margit a tanulásban akadályozott gyermekek beszédhanghallását vizsgálta. (Más szakirodalmak a hangzódifferenciálás vagy a fonémaészlelés fogalmát használják szinonimaként (Fazekasné, 2009.) Eredményei azt mutatták, hogy a tanulásban akadályozott gyermekek beszédhanghalló készségeinek fejlettsége 3-5 évnyi elmaradást mutat a többségi társaikhoz képest. A családi környezet beszédhanghallásra gyakorolt hatására is felhívja a figyelmet. A hátrányos helyzetű tanulók beszédhanghalló készsége elmarad társaikétól (Fazekasné, 2009).

A beszédhangok azonosítása az anyanyelvi hangzás irányítása alatt működik, így a kisgyermekkorban tanult idegen nyelv kiejtése tökéletesebb, hiszen a beszédhanghallás fejlődése intenzív szakaszban van, a hangok differenciálása intenzívebb (Fazekasné, 2009) Tanulásban akadályozott gyermekekre vonatkozóan ez a megállapítás a beszédhanghallás, a beszédészlelés zavarai miatt nem jellemző.

Idegen nyelv tanulásakor a nyelvtanuló újra járja a beszédértés folyamatának tanulását. Az idegennyelv-tanulás során az idegrendszer megint csak a beszédhanghallásra támaszkodik, mint az anyanyelv-elsajátításban. Amennyiben az anyanyelven nincs optimális fejlettségi szinten a beszédhanghallás, ez problémát okozhat a második nyelv (idegen nyelv) elsajátításában. Elsősorban a kiejtés, és a szöveg megértésében jelentkezhetnek nehézségek. (Fazekasné, 2009)

Összefoglalva a tanulásban akadályozott gyermekek beszédpercepciós elmaradása negatívan befolyásolja az idegennyelv-tanulás sikerességét. Szegényes szókincsük, a mentális lexikon esetleges előhívása idegen nyelven is nehezítik a tanulást. A transzformációs észlelés súlyos zavara következtében az írás és olvasás rendkívül nehezített lenne, ezért tanulásban akadályozott gyermekek esetében az írás és olvasás, mint nyelvi készség, nem hangsúlyos terület, nagyon kis mértékben jelenik meg.