4.2. Motiválás az idegen nyelvi órákon

A tanulásban akadályozott (enyhén értelmi fogyatékos) tanulók idegennyelv-tanulási motivációjáról nem folyt kutatás, így idegennyelv-tanulási motivációjukról csak a tanítási tapasztalatok alapján tudunk képet alkotni.  A tanulásban akadályozott tanulók tanulási motivációjáról azonban Józsa és Fazekasné vizsgálata alapján vannak ismereteink. (Józsa és Fazekasné, 2007) A tanulási akadályozottságot okozó organikus, illetve környezeti tényezők eltérően alakítják a tanulás motivációs rendszerét. Amennyiben a fejlődést meghatározó környezet alapvető jellemzője a tartós szegénység, a szülők jövőképe általában pesszimista, beletörődnek a sorsukba, érdektelenségük gyermekeik motivációját veszélyezteti. Amikor a gyermekek környezetében nem érték a tanulás, nem kapnak szociális megerősítést, nem fejlődik a tanulási motivációjuk. (Józsa, 2002) Amennyiben a sérülést nem kíséri kedvezőtlen szoci-kulturális háttér, van esély a környezet támogatására. Ez a környezeti támogatás csak abban az esetben valósulhat meg, ha a szülők elfogadják gyermekük korlátozott képességeit. A túlzott elvárások frusztrációt, szorongást váltanak ki a gyermekből, aki igyekszik elkerülni a teljesítési helyzeteket, hogy megvédje magát a kudarcoktól. (Szabóné, 2003) A túlzott szülői elvárások az idegennyelvi-motiváció esetében halmozott szorongáshoz vezetnek, hiszen a túlzott szülői elvárás miatt kialakuló szorongás hozzáadódik a nyelvtanulóknál minden esetben jelen lévő nyelvi szorongáshoz. Az idegen nyelvi szorongás egy különleges fajtája a szorongásnak, amely az idegennyelv-tanulás sajátossága. A szorongás, amit a nem anyanyelvű beszélők akkor tapasztalnak, amikor egy idegen nyelvet tanulnak vagy használnak, nem csupán általános, a személyiségből fakadó szorongás, hanem speciális szorongás reakció, ami a nyelvtanulási, nyelvhasználati kontextushoz kötődik.