7.3.4. A szuggesztopédia

A módszer kidolgozója Lozanov. A következő gondolatból indul ki: Az emberek sokkal többet és sokkal gyorsabban képesek megtanulni, ha tudatuk mentes mindattól a zavaró törmeléktől, pszichológiai zajtól, amelyet általában a szorongás vagy korábbi tanulási emlékek okoznak. Ezeket az anti-szuggesztív gátakat, amelyeket az ember személyisége megvédésére épít fel, valójában nem lerombolni, hanem inkább körbejárni kell, amelyre többféle lehetőség kínálkozik." (Bárdos, 1997:67) Legyen a helyiség kellemesen bebútorozott, ízlésesen díszített, szóljon klasszikus zene Mindez arra irányul, hogy a diák legyen nyugodt, befogadó képes. A csoport naponta 3 órát dolgozik együtt. Egy-egy új egység úgy kezdődik, hogy a tanár elmagyarázza a dialógus tartalmát anyanyelven. Ezután kapják meg a diákok a kb. 1200 szavas dialógust, amely a célnyelvűvel párhuzamosan az anyanyelvű variációt is tartalmazza. Ezután a tanár válaszol a felmerülő kérdésekre. A második olvasat során a diákok már nem nézik a nyomtatott szöveget. Ehelyett kényelmesen hátradőlnek, és figyelmesen hallgatják a tanárt, aki speciális módon felolvassa a dialógust. A felolvasásban rendkívüli szerepe van a hang minőségének, az intonációnak, az időzítésnek, ezt az eljárást akár "szuggeráló" olvasásnak is nevezhetnénk. A harmadik felolvasás során, amelyet ismét a tanár tart, már gondosan megválasztott klasszikus zene is szól. A fennmaradó időt különféle társalgást feldolgozó gyakorlatok töltik ki (Bárdos, 1988, 2005).