6.1. Szakadék a tananyag és a rendelkezésre álló taneszközök között
Az információ robbanás korában a tankönyvek jelenléte továbbra is nélkülözhetetlen a köznevelés számára. A rendszerváltást követően hamarosan új kiadók nagyszámú alternatív kiadvánnyal jelentek meg a tankönyvpiacon. E jelenség azonban a fogyatékos tanulókat kiszolgáló tankönyvpiacra a ’90-es évek elején még nem volt jellemző. Az 1993. évi közoktatási törvény megfogalmazta a fogyatékos gyermekek különleges gondozáshoz való jogát, de a törvény fejlesztési törekvései nem jártak együtt a taneszköz- és feltételrendszer javulásával. Az Oktatási Minisztérium 1999-ben rendelte el a fogyatékos tanulók tankönyvhelyzetének felülvizsgálatát. Ezzel egyidejűleg az Oktatási Minisztérium Tankönyv- és Taneszköz Irodája kérdőíves felmérést végzett. Fogyatékos gyermekeket nevelő-oktató intézmények pedagógusait kérdezték a tankönyvellátás helyzetéről. (Kapcsáné Németi, 2000) A válaszadó pedagógusok ugyan nem pusztán az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek gyógypedagógiai oktatását, fejlesztését ellátó iskoláiból kerültek ki (értelmi fogyatékos tanulókat tanító pedagógus 309 fő volt), de mindenképpen érdemes felfigyelnünk arra a vizsgálati eredményre, ami már ekkor problémaként fogalmazódott meg, miszerint az Idegen nyelv műveltségterületen hiányzó tankönyvek pótlására nagy szükség lenne. (Kapcsáné Németi, 2000)
Hazánkban az általános iskoláskorú tanulásban akadályozott gyermekek idegennyelv-tanítása a Nat felmenő rendszerben történő bevezetése értelmében kötelezővé válik. Lesznyák és Meggyesné (2014a) a tanulásban akadályozott gyermekek idegen nyelvtanulásának kérdéseit vizsgálva, a taneszköz ellátottság tekintetében a fent említett vizsgálat adataihoz hasonló eredményeket tárt fel. A (gyógy)pedagógusok az idegen nyelvtanítás hatékonyságának javítása érdekében legnagyobb arányban a taneszközök fejlesztését jelölték meg (45%). Azon belül a speciális tankönyvek 36 %-ban, a speciális munkafüzetek 23 %-ban, az interaktív tananyagok 14 %-ban, a kép-és szókártya készlet, a CD, DVD, és az egyéb szoftverek 9-9 %-ban jelentek meg a kívánatos taneszközök között. (Meggyesné és Lesznyák, 2014b)