3.2.3. Az intelligencia szerepe az idegennyelv-tanulásban
A kutatók eltérő véleményen vannak a tekintetben, hogy a nyelvérzék, az idegen nyelvi teljesítmény és az intelligencia milyen kapcsolatban van egymással. Carroll szerint (ahogy azt az előző fejezetben ismertettük) a nyelvérzék és az intelligencia függetlenek egymástól. Pimsleur a nyelvérzéket az intelligencia részének tekinti. Skehan felhívja a figyelmet arra, hogy bár a nyelvérzék és az intelligencia között összefüggés van, valamelyest átfedést is találunk közöttük, de a két változó nem ugyanaz, mindkettő másként járul hozzá a sikeres nyelvtanulás előrejelzéséhez. (Bacsa, 2014)
Oller és Perkins elmélete szerint a nyelvtanulásban is létezik egy g faktor, ami a nyelvtudásbeli különbözőségekért felelős. Ez a faktor gyakorlatilag azonos az intelligencia g faktorával, így az intelligencia a nyelvérzék, a nyelvelsajátítási képesség része. Az anyanyelv-elsajátítás során az intelligenciának gyakorlatilag nincs jelentős szerepe, hiszen a súlyos fokban értelmi sérült gyermekeket kivéve mindenkinek sikerül az anyanyelvét tökéletesen elsajátítani. (Oller és Perkins, 1978, Péter-Szarka, 2007)
Cummins szerint a nyelvi képességnek két fő kategóriája van: kognitív/elméleti nyelvi képességek és interperszonális kommunikációs képességek. Az első szoros kapcsolatban áll az általános kognitív képességekkel, így az intelligenciával is. Utóbbi a szóbeli, szociolingvisztikai kompetencia meghatározója. A kognitív nyelvi képességek, az intelligencia jó előrejelzője lehet a nyelvi teljesítménynek formális, osztálytermi környezetben folyó nyelvtanulás esetén. Az idegen nyelvi környezetben inkább az interperszonális, kommunikációs, verbális képességek szerepe lehet döntő. (Cummins, 1983, Péter-Szarka, 2007)
Pishghadam és Khajavy a metakogníció és az intelligencia előre jelző szerepét vizsgálta a beszédértés teljesítményekben. Az eredmények alapján az intelligencia a tanulói teljesítmények 12%-át, a metakogníció 17%-át magyarázza, míg az együttes magyarázóérték 23%. A szerzők alátámasztják, hogy bár a metakogníció erősebb magyarázóerőt képvisel, az intelligencia kiemelt szerepe a nyelvi teljesítmények előrejelzésében vitathatatlan. Az alacsonyabb szintű intellektuális képesség a metakognitív készségekkel kompenzálható. Az intellektuális képességek hiányossága a metakognitív stratégiák (pl. tervezés, monitorozás, értékelés) tanításával jól kiegyenlíthető. (Pishghadam és Khajavy, 2013, Bacsa, 2014)