Skip navigation

5.5. Tanulásban akadályozott tanulók idegennyelv-oktatásának alapelvei

Vannak sajátos nevelési igényű tanulók, akik az idegennyelv-tudás magas szintjére jutnak, és vannak, akik nem. Az alacsonyabb szinten teljesítő tanulókat egyéb előnyökhöz juttatja a nyelvtanulás. Esetükben a szerényebb nyelvi teljesítmények mellett hangsúlyosabb a személyiségük, képességeik fejlődése, gazdagodása. (McColl, 2005)

Tanulásban akadályozott gyermekek többségére a fenti gondolat második fele érvényes. Nyelvet tanító gyógypedagógusként figyeljen arra, hogy elvárásai ne legyenek teljesíthetetlenek tanítványai számára! Arra törekedjen, hogy a tanulók érezzék jól magukat a nyelvi csoportban, szerezzenek minél több sikerélményt, hogy önértékelésük erősödhessen!

Általános alapelvek:

  • Az idegen nyelv tanításának és tanulásának céljait a tanulók valós szükségletei, igényei és egyéni fejlettsége határozza meg.
  • Az általános iskola felső tagozatán a cél az, hogy az idegen nyelv tanítása járuljon hozzá a más tantárgyaknál megszerzett alapkészségek megerősödéséhez.
  • Az idegennyelv-tanítás tanórai keretben az általános iskola 7. évfolyamától javasolt, de a szülők igényének eleget téve szakkör vagy egyéb nem kötelező jellegű foglalkozás keretében korábban is megkezdhető.
  • Enyhén értelmi fogyatékos tanulók idegennyelv-oktatása során nem beszélhetünk a(z) (európai) nyelvi szintek meghatározásáról, mivel az idegen nyelv tanulását az egyéni képességek nagymértékben befolyásolják.
  • A kerettantervben megjelenő fejlesztési egységek a Közös európai referenciakeretben szereplő készségekre épülnek, ezek kerültek adaptálásra.
  • A kerettanterv nem nyelv-specifikus.
  • A nyelvtanítás bevezetésekor tudatosítani kell a tanulókban az idegen nyelv tanulásának jelentőségét a későbbi életükre, pályaválasztásukra, munkavállalási esélyeikre nézve.
  • A nyelvtanítás során törekednünk kell a pozitív hozzáállás és motiváció kialakítására az idegen nyelv tanulása és más kultúrák megismerése iránt.
  • A differenciálás folyamatában tekintettel kell lennünk az egyéni sajátosságokra, képességekre.
  • Az értékelés során elsősorban a tanuló egyéni fejlődését, motivációját, a nyelvtanulásra irányuló akaratát kell értékelnünk, s az értékeléssel a további nyelvtanulásukat kell segítenünk.
  • Az idegen nyelv tanulása során fokozatosan fejlődik önismeretük, kifejező és kapcsolatteremtő készségük (vélemény, akarat, érzelem), a személyes tapasztalatok tudatosításán keresztül pedig bővülnek ismereteik, formálódik szemléletmódjuk, a világról alkotott képük.

Tartalomra vonatkozó alapelvek:

  • Alapvető cél, hogy a tanuló próbálja meg megérteni és alkalmazni a gyakoribb mindennapi kifejezéseket és a legelemibb alapvető fordulatokat, amelyek célja a mindennapi szükségletek konkrét kielégítése, továbbá a tanulók hallás utáni figyelmének, fonetikai kifejezésének, szándékos figyelmének, verbális emlékezetének, idegen nyelvi gondolkodásának fejlesztése.
  • Az írás és az olvasás nagyon kis mértékben jelenik az idegen nyelv oktatása során, célja pusztán a hallottak megerősítése, támogatása.
  • Az anyanyelv tanulása során megtapasztalt nyelvi problémák nehezítik az idegen nyelv oktatását.
  • Az idegen nyelv tanításának és tanulásának célrendszerében a kommunikációs kompetencia fejlesztésén van a fő hangsúly.
  • Az interkulturális kompetencia fejlesztése során megismertetjük a tanulókat annak az országnak (vagy országoknak) a kultúrájával, amelynek a nyelvét tanulják.
  • Folyamatosan erősítjük a nyelvtanuló interkulturális tudatosságát, azaz, hogy a tanuló legyen képes felismerni és megérteni a saját és az idegen kultúra jellegzetességeit, a köztük lévő hasonlóságokat és különbségeket, hogy erősödjön a hazafias érzése, a magyarságtudata, valamint váljon nyitottabbá és érzékenyebbé más népek kultúrája iránt.
  • Az idegen nyelv tanulása teret biztosít a csoportos és kooperatív tanulási formák alkalmazásához, az egyénre szabott módszerek, az önművelés igényének kialakításához.
  • A tantárgyak közötti integráció elérésében nagy szerepe van az idegen nyelv tanításának és tanulásának. Az idegen nyelv tanulása nemcsak további lehetőséget nyújt a tanulóknak a más tantárgyakban korábban megszerzett tudás felelevenítésére, gyakorlására, új kapcsolódási pontok kialakítására, hanem újabb nyelvi, kulturális, interkulturális, földrajzi és történelmi ismeretekkel gazdagíthatja a tanulókat, melyeket más tantárgyak tanulása során is felhasználhatnak.

Módszertani alapelvek:

  • Az új ismeretek elsajátíttatása konkrét tapasztalásra, cselekvésre alapozva, a gondolkodási funkciók különböző sérüléseit, eltérő ütemű fejlődését figyelembe véve történik.
  • A tanulás a tanulói tevékenységek középpontba állításával, a rendszeres ismétlés és gyakorlás megteremtésével valósul meg.
  • A tananyagot a fejlődés egyéni üteméhez, a módosult tanulási képességekhez kell igazítani.
  • Az információs technológiák és az informatikai kompetencia használata ma már elkerülhetetlen, s az idegen nyelv tanításának és tanulásának folyamatába beépítve nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy közvetlenebb kapcsolatot alakíthassanak ki a tanulók a célnyelvvel, és ismerjék meg, majd próbálják meg alkalmazni a kapcsolatteremtéshez szükséges stratégiákat a célnyelvi közösség egy-egy tagjával.
  • Az enyhén értelmi fogyatékos tanulók esetében a nyelvtani anyag többségének elsajátítása implicit módon történik, azaz nem magát a nyelvtani szabályt tanítjuk, hanem a nyelvtani szerkezetet használtatjuk szövegkörnyezetben.
  • A sikeres kommunikáció érdekében hosszabb időkeretre, folyamatos ismétlésre, gyakorlásra, játékos keretek között történő, cselekvéshez kötött megvalósításra, egyéni megerősítésre, helyzetgyakorlatokra van szükség. (Idegen nyelv kerettanterv az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek számára 1-8. évfolyam, EMMI, 2013)