1.3. Miért tekinthetjük kihívásnak az idegennyelv-oktatást tanulásban akadályozott gyermekek esetében?

A tanulásban akadályozott (hangsúlyosan az enyhén értelmi fogyatékos) gyermekek számára idegen nyelvet tanítani nem kis kihívás. A kihívások mindig megoldásra váró problémák. A nehézségeket általában azonnal érzékeljük, míg a lehetőségek felismerése hosszabb időt vesz igénybe. A kihívások nem pusztán nehézséget, hanem lehetőséget is jelenthetnek, megoldásuk során tapasztalatokat szerezhetünk, amelyek előrébb visznek bennünket. Enyhén értelmi fogyatékos gyermekek esetében legszembetűnőbb problémaként elsősorban az elvárt tantervi követelmények és a tanulói eredmények közti eltérés jelentkezik. Az idegennyelv-tanítása során felmerülő problémák forrása gyakran az alkalmazott nyelvtanítási módszerekben rejlik.  A tanulói attitűd az összes kihívás között talán a legfontosabb. Wilson szerint a sajátos nevelési igényű gyermekek csak akkor érhetik el a bennük rejlő képességek maximumát, ha adott a lehetőség ahhoz, hogy elhagyják komfortzónájukat, hogy új tudást, képességeket szerezzenek.  A kockázatvállalás a problémamegoldás első lépése lehet. Csak ezzel a pozitív szemlélettel érdemes belevágni a tanulásban akadályozott gyermekek idegennyelv-tanításába is.

Az idegen nyelv tanítása a tanulásban akadályozott gyermekekben ellenérzést váltana ki, ha azt éreznék, hogy mindez számukra plusz teher. Ezért az idegen nyelv nem válhat teljesítményorientált tantárggyá. A nyelvórákat érdekes, az életből vett gyakorlati tartalmakkal kell megtölteni. A nyelvtanulás során tanulóinknak bátorító nyelvi tapasztalatokra kell szert tenniük. Nem szabad, hogy a kudarctól való félelem megbénítsa őket. Olyan tanulási környezetet kell teremteni, amelyben képesek úgy mozogni az új nyelvben, hogy sikeres nyelvtanulóknak érezhessék magukat. (Wember, 2006)