1.2. Miért fontos a sajátos nevelési igényű tanulók számára az idegennyelv-tanulás?
1988-ban az Európai Közösség oktatási miniszterei megállapodtak abban, hogy az európai polgárrá válás kulcstényezője az idegen nyelvek tanulása. További lökést adott az ”idegennyelv-tanulás mindenkié” paradigmának az oktatási esélyegyenlőség definiálása. Az Európai Bizottság elkötelezte magát a fogyatékos gyermekek idegennyelv-oktatása iránt. A „Special Educational Needs in Europe: The Teaching and Learning of Languages: Insights and Innovation című dokumentumban olvashatjuk: „az Európai Unióban élő valamennyi fiatalnak, függetlenül fogyatékosságtól, függetlenül attól, hogy többségi iskolában, vagy szegregált iskolában tanul, joga van az idegen nyelvek tanulásához.” (European Comission, 2005) A dokumentum alátámasztja, hogy valamennyi sajátos nevelési igényű kategóriában sikereket értek el a tanulók az idegennyelv-tanulás terén. Vannak sajátos nevelési igényű tanulók, akik az idegennyelv-tudás magas fokára jutnak, és vannak, akik nem. Az alacsonyabb szinten teljesítő tanulókat egyéb előnyökhöz juttatja a nyelvtanulás. Esetükben a szerényebb nyelvi teljesítmények mellett hangsúlyosabb a személyiségük, képességeik fejlődése, gazdagodása. (McColl, 2005)
Nyugat-Európában a sajátos nevelési igényű tanulók idegennyelv-oktatása már nem számít újdonságnak. Angliában két évtizeddel ezelőtt a Nemzeti Alaptanterv bevezetésével minden 11-14 év közötti diáknak lehetősége nyílt arra, hogy modern idegen nyelvet tanuljon. Ez az új oktatáspolitikai döntés a speciális nevelési igényű csoportok számára is lehetővé tette az idegen nyelvek tanulását. Öt éves periódus után vizsgálták a bevezetett oktatáspolitikai intézkedés eredményességét. (Whitehead, 1990) Az 1990-es évek elején több sikeres projekt zajlott a sajátos nevelési igényű tanulók idegennyelv-oktatásával kapcsolatban. A többségi és a speciális iskolák stratégiája merőben eltért egymástól. Nagy eltérés volt a két iskolatípus között: a többségi iskolák a tantárgyi követelményekből, a speciális iskolák a tanulók speciális szükségleteiből indultak ki. Hamar kiderült, hogy a mindenki számára hatékony idegennyelv-tanítás a két megközelítés ügyes kombinációján alapszik. (Wilson, 2009)
Németországban Ortner és Tentrup már 1976-ban szorgalmazta, hogy számolják fel „az önkényes negatív diszkriminációt”, ami az „idegennyelv-oktatás lehetőségének megvonását jelenti a tanulásban akadályozott gyerekek esetében. 2000-ben Windolph tevékenysége nyomán ismét aktuálissá vált e diszkriminatív oktatáspolitikai intézkedésnek a felszámolása. Elérkezett az ideje, hogy az angol nyelv oktatása mindenki számára lehetővé váljon. A 2003-as év Európában a fogyatékos személyek éve volt. Vezérelvként jelent meg a hozzáférés, a részvétel biztosítása. A hozzáférés elve az oktatásban alapvetően feltételezi a használható tudás, és az iskolák közti átjárhatóság biztosítását. Ennek tükrében nem dönthetett a német parlament másként, mint úgy, hogy valamennyi iskolában fel kell kínálni tanulható tárgyként az angol nyelvet. A tanulásban akadályozott gyermekek számára a 2003/2004-es tanévben vezették be az angol nyelv tanítását 3. osztálytól. (Wember, 2006)
Az új évezred második évtizedében az esélyegyenlőségi törvény hazánkban is kezd a gyakorlatban realizálódni, már szilárdan védi a fogyatékos emberek jogait mind az oktatási, mind a munkahelyi, mind az egyéb, tágabb társadalmi diszkriminációval szemben. Az oktatási esélyegyelőség megvalósítását célzó rendelkezéseink (esélyegyenlőségi törvény, köznevelési törvény, fogyatékos tanulók iskolai oktatásának irányelvei) megerősítik minden tanuló, így a sajátos nevelési igényű gyermekek tanuláshoz való jogát is, beleértve az idegennyelv-tanulást is. Az 1998-ban bevezetésre került Nemzeti Alaptanterv lehetővé tette az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek számára a speciális szakiskolák 9-10. évfolyamán az idegennyelv-tanulását. Azonban az általános iskolai osztályokban hosszú ideig csak lehetőségként jelent meg az idegen nyelvekkel való ismerkedés. Ezt a lehetőséget csupán kevés gyógypedagógiai intézmény biztosította tanulói számára. Az Európai Bizottság ajánlásának megfelelően a 2015/2016-os tanévtől az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek számára hetedik osztálytól kötelező az idegennyelv-oktatása.