3.2. Az idegennyelv-tanulást meghatározó főbb tényezők

Magyarországon a tanulók viszonylag korán, sokan a Nemzeti alaptantervben előírtaknál korábban kezdenek idegen nyelvet tanulni, azonban a ráfordított idő, és energia ellenére a bizonyítványokkal dokumentált nyelvtudás és annak hétköznapi hasznosulása között jelentős szakadék van. E szakadék keletkezésének okát sokan sokféle tényezőben látják. Néhányan az iskolai oktatás hibájának tartják, néhányan a tanárok, illetve a tanulók motivációjában látják a problémát, sőt a diákok anyanyelvi tudásának elégtelenségét is okolják. (Sominé, 2011) Az idegen nyelv elsajátítása számos tényezőtől függ, az elsajátítás mértékében lényeges egyéni eltérések figyelhetők meg. (Tánczos, 2006)

A nyelvtanulás folyamata

(Sominé, 2011, 54.)

A nyelvtanulás folyamatának három fő elemét nemcsak sajátosságaik jellemzik, hanem a szűkebb és tágabb szocio-kulturális közegük is. A tanulás sok tényező következményeképpen megy végbe, a tanulás eredménye e faktorok kölcsönhatása következtében jön létre.

Az elmúlt évtizedekben átfogó modellek születtek a nyelvtanulás elemeinek feltárására. Néhány alapvető tényezőt (pl. motiváció, nyelvérzék, kognitív stílus) mindegyik kutató felsorolja, de a listák eltérnek egymástól. Rubin 1975-ben a nyelvérzéket, a motivációt, és a nyelv alkalmazásának lehetőségét azonosította e tényezők között. Skehan (1989) négy kategóriát különböztet meg: nyelvérzék, motiváció, nyelvtanulási stratégiák és kognitív-affektív tényezők. Larsen-Freeman (1991) a kort, a szocio-pszichológiai tényezőket, a személyiséget, a kognitív stílust, a féltekei specializációt, a tanulási stratégiákat és a memóriát említi a legfontosabb tényezők között. Segalowitz (1997) a következő faktorokat említi: egyéni különbségek (kor, nyelvtehetség, motiváció, tanulási stílus, meggyőződések, érzelmi állapot, személyiségtényezők), tanulási stratégiák, a nyelvtanulási teljesítmény, tanulási mechanizmusok. (Polonyi, Mérő, 2007) Más felosztásban külső és belső (egyéni) tényezőket határoznak meg. A legfontosabb külső tényezők az oktatási módszerek, az idegen nyelvi input mennyisége és minősége, az anyanyelv sajátosságai, míg a legfontosabb belső tényezők a motiváció, a tanulási stílusok és stratégiák, a személyiségtényezők, szorongás az osztályteremben, az erőfeszítés hiánya, az intelligencia és a nyelvérzék. (Tánczos, 2006)

Polonyi és Mérő nyelvtanulókkal, kétnyelvűekkel és tolmácsokkal felvett kérdőívek alapján a nyelvtanulást meghatározó tényezőket három kategóriába sorolja: külső tényezők (1) (amelyek pozitív vagy negatív hatást gyakorolhatnak), motivációs és kognitív tényezők (2) (az ábrán az oválisban szereplő faktorok), személyiségjegyek és az intelligencia (3). Az elemző-, kombináló képesség, mint gyűjtőfogalom a grammatikai érzékenység, az induktív tanulási képesség, a logikai- és az asszociációs képességet takarja.  (Polonyi, Mérő, 2007)

A sikeres nyelvtanulás tényezői- összefoglaló ábra

(Polonyi, Mérő, 2007)