- A tanulásban akadályozott gyermekek idegen nyelvtanításának kérdései
- Bevezetés
- 1. fejezet: A nyelvoktatás relevanciája
- 1.1. Az idegennyelv-oktatásról
- 1.2. Miért fontos a sajátos nevelési igényű tanulók számára az idegennyelv-tanulás?
- 1.3. Miért tekinthetjük kihívásnak az idegennyelv-oktatást tanulásban akadályozott gyermekek esetében?
- 1.4. Az idegennyelv-tanulás előnyei a tanulásban akadályozott gyermekek számára
- Összefoglalás
- Szakirodalom
- 2. fejezet: Ahogy az érintettek látják. Helyzetjelentés intézményvezetői, tanulói és kutatói oldalról
- 3. fejezet: Az idegennyelv-tanulás sikerességét befolyásoló tényezők
- 4. fejezet: A tanulásban akadályozott (enyhén értelmi fogyatékos) gyermekek sajátosságai az idegennyelv-tanulás fókuszában
- 4.1. A tanulási akadályozottság fogalma, a tanulásban akadályozott tanulók általános sajátosságai
- 4.2. Motiválás az idegen nyelvi órákon
- 4.3. A munkamemória szerepe a nyelvtanulásban
- 4.4. Az anyanyelv-elsajátítás sajátosságai enyhén értelmi fogyatékos gyermekeknél és ezek hatása az idegennyelv-tanulásra
- Összefoglalás
- Szakirodalom
- 5. fejezet: Az idegen nyelv tanítását szabályozó oktatási dokumentumok
- 5.1. A nyelvoktatás tartalmi szabályozásának eszközei
- 5.2. A Nemzeti alaptanterv
- 5.3. A sajátos nevelési igényű tanulók irányelvei
- 5.4. Az idegennyelv-oktatás tartalmi szabályozása az enyhén értelmi fogyatékos tanulók kerettanterveiben
- 5.5. Tanulásban akadályozott tanulók idegennyelv-oktatásának alapelvei
- Összefoglalás
- Szakirodalom
- 6. fejezet: Miből tanítsunk idegen nyelvet? A taneszköz-ellátottság helyzete
- 7. fejezet: Bevezetés a nyelvtanítás módszereibe
- 8. fejezet: A tanulásban akadályozott tanulók sajátosságaihoz igazodó nyelvtanítási módszerek, eljárások
- 9. fejezet: A nyelvtanulás origója a szókincs
- 10. fejezet: A tanulói heterogenitás kezelése, a differenciálás lehetőségei
- 11. fejezet: Az IKT alkalmazása tanulásban akadályozott tanulók idegennyelv-tanításában
- 12. fejezet: A kurzus zárása. Teszt
7.2.5. Az audiolingvális módszer
Új technológia jelentkezett a nyelvtanításban a magnetofon, a nyelvi laboratórium, a rádió, a televízió, a film és a számítógép belépésével. A módszer gerincét a nyelvtani és lexikai egységeket tartalmazó dialógusok hallgatása, és drillekre épülő gyakoroltatása képezi. Vizsgálatok szerint a hagyományos nyelvórán az egy diákra jutó átlagos tiszta beszédidő nagyon kevés (40- 50 másodperc). Vagyis egy hallgató egy egész kurzuson át alig beszél többet egy-két óránál. Ezért volt olyan eszközre szükség, amely az egy hallgatóra jutó gyakorlási időt meghosszabbítja. Ezért vált a nyelvi laboratórium a diák beszélgetőpartnere. A laboratóriumi szituáció képes megvalósítani, amit tanárnak egy tanulócsoporttal az órán nehéz: differenciál és egyben individualizál is. Az audiovizuális módszer elveit, eljárásait nagymértékben megőrizte a jelenkori gyakorlat (Bárdos, 1988, 2005).