Szívbeteg tanulók gyógytestnevelésének szempontjai

Csak 1957-ben kezdtek el szélesebb körben szívbeteg gyerekekkel foglalkozni a képesítéssel rendelkező gyógytestnevelő tanárok.

Legfontosabb feladat a tanulók általános megismerése, és az állandó együttműködés az orvossal és szülővel.

Szívbeteg gyerekekkel való foglalkozás alapos felkészültséget és körültekintő munkát igényel a tanár részéről. Alapos orvosi vizsgálat után - amely során megállapítják a beteg terhelhetőségét - kerülhet csak gyógytestnevelésre a szívbeteg gyerek, Az orvosnak pontosan meg kell határozni, hogy óvatosan,  közepesen esetleg fokozottan terhelhető –e a tanuló.

Ha nem valósul meg együttműködés az orvos és a tanár között, akkor a gyógytestnevelőnek kell megállapítania – egyszerű keringési próbákkal (guggolással, lépésteszttel) hogy mit, és milyen intenzitással végezhet a gyerek. A teszt előtt, után és 1-2 perc elteltével mérjük meg a tanuló pulzusát és vérnyomását. Csak olyan próbákat alkalmazzunk, amelyek nem járnak maximális terheléssel és nem vesznek igénybe sok időt. A terhelhetőség alapján alakítsuk ki a csoportokat, illetve a homogén összetételű csoportok összetételét az elváltozás súlyossága, mértéke szabja meg.

Ha túl nagy a terhelés a nem kívánt elfáradás jelei mutatkoznak.

• az arcszín extrém változásai (túlzott pirulás vagy sápadás)
• a mozgások pontatlanná válása
• szédülés, rosszullét, hányinger
• lihegés, légszomj
• fáradékonyság
• túlzott verejtékezés
• elkékül a gyerek szája, szeme
• vizenyő jelenik meg elsősorban az alsó végtagon (bokán, térden,)

Amennyiben a fent említett tüneteket látjuk a gyerekeken, a terhelés mértékét rögtön csökkenteni kell. Végezzenek légző gyakorlatokat, nyújtó, lazító, ernyesztő gyakorlatokat, sétáljanak, de sohase állítsuk meg hirtelen a mozgást. Ügyeljünk a pulzus fokozatos megnyugvására.