Anyagcsere betegségek

Obesitas (elhízás):

Egészséges állapot és működés: Lényege az energia egyensúly, amit az energia bevitel és felhasználás kiegyenlítettségét jelenti. Az ember napi energia felhasználásának 60-65%-át az alapanyagcsere, 5-10%-át a testhő fenntartásához szükséges folyamatok és 25-35%-át fizikai aktivitás teszi ki. Az alapanyagcseréhez szükséges energia mértékét befolyásoló tényezők: a kor, a testhőmérséklet, a hormonális hatások, a pszichés hatások, a bioritmus és az alkalmazott élvezeti cikkek. A testösszetétel meghatározására több kategorizálási mód is létezik (testzsír-százalék, derék-csípő arány, percentilis táblázat), melyek közül a Body Mass Index (BMI) a nemzetközileg elfogadott (2. Táblázat). A BMI kategóriák nem alkalmazhatóak sportolókra, atlétákra.

2. táblázat: BMI táblázat.

Forrás: http://www.mnsza.hu/elhizas/bmitabla.htm

Tünetek: A has vagy a csípő kerületének megnövekedése a normál testarányokhoz képest. A hasi körfogat növekedése az alma, a csípő tájék körfogat növekedése pedig a körte típusú elhízás jele. Gyerekkorban alkalmazott fejlettségi állapot mutató a percentilis érték (amit a gyermek testsúlya, magassága határoz meg) szintén szolgál információkkal az esetleges túlsúlyról. Az elhízás tünetei lehetnek még a metabolikus szindróma betegségeinek tünetei is (pl.: magas vérnyomás, cukorbetegség) (Tulassay, 2007; Gárdos - Mónus, 1982).

Betegség leírása: Kialakulásában szerepet játszhatnak a genetikai- és a hormonháztartási tényezők, valamint valamely alkalmazott gyógyszer mellékhatása. Egyéb okai lehetnek továbbá az ülő életmód, az inaktivitás, a rossz étkezési szokások vagy akár a dohányzásról való leszokás is. Az alma típusú elhízás esetén a zsír a hasi szervek körül gyülemlik fel és szervek elzsírosodását, károsodását okozza. A körte típusú elhízás esete lényegesebben enyhébb problémát hordoz magában. A csípő, far, comb tájékán halmozódik fel a zsír a bőr alatti kötőszövetben (Tulassay, 2007; Gárdos - Mónus, 1982).

Az elhízás szövődménye lehet a metabolikus szindróma, mely magába foglalja a magas vérnyomást, az inzulin rezisztenciát, a kóros vérzsír szintet és a centrális elhízást. Ezek mellett az elhízás hajlamosíthat köszvényre, daganatos betegségre és női megtermékenyülő képesség csökkenésére. Olyan pszichés problémák is jelentkezhetnek hatására, mint az alvászavar, testképzavar és a depresszió. A nagymértékben megnövekedett testtömeg kihatással van a váz- és mozgatórendszerre és az ízületekben kopás jöhet létre (Tulassay, 2007).

Kezelés: Itt is elsődleges az oki kezelés, amennyiben az elhízás hátterében valamilyen szervi elváltozás, vagy rendellenesség van. Érdemes egyeztetni orvossal, vagy dietetikus szakemberrel. A túlsúlyosak kezelésének középpontjában a jól megtervezett stratégia áll. Fontos egyénre szabottan összehangolni, kiegyenlíteni az energia-bevitel és -leadás mértékét, tehát nem elég helyes terheléssel mozgatni, hanem táplálkozási tanácsokat is kell adni a kezelés során. A helyes étkezési szokások kialakításában fontos kérdések: Mit? Mennyit? Mikor?. A testedzés szempontjából négy nagy csoportba oszthatjuk a feladatokat (Gárdos - Mónus, 1982).

1. A mozgatórendszer állapotának javítása: általános és speciális izomerősítéssel, a talp boltozatának erősítésével, mozgásügyesség javítással és egyensúlyérzék fejlesztéssel. Célja, hogy az elhízott gyerek el tudja viselni a súlyát a mindennapokban, és hogy veszítsen testtömegéből.
2. A szív és érrendszer edzése: alacsony-, közepes terheléssel és egyszerű természetes ciklikus mozgások alkalmazásával.
3. A légzőrendszer működésének fejlesztése: vitálkapacitás javítással és a rekeszlégzés helyes kialakításával.
4. Kedvező pszichés hatások kiváltása: sikerélményekkel, önbizalom növeléssel, a mozgás élményszerűvé tételével, amiken keresztül a testmozgást sajátjának érezheti, és a rendszeres testgyakorlás az élete részévé válhat (Gárdos - Mónus, 1982).

A legcélravezetőbb, ha a kezelés során olyan életmódváltozás-, váltás lépne fel, ami egész életén végigkísérheti a „beteget”.

Tiltott gyakorlatok: Nem szabad éheztető diétát alkalmazni! Kerülni kell a fárasztó hosszan tartó állásokat, a nehéz terhek hordását, a teljes kifáradással járó gyakorlatokat, a tartós függéseket, a mélybe ugrásokat, a préseléssel járó gyakorlatokat, a hirtelen helyzetváltoztatásokat és törzsfordításokat, valamint a hirtelen lökésszerű terheléssel járó feladatokat (Gárdos - Mónus, 1982).

Diabetes mellitus (cukorbetegség):

Egészséges állapot és működés: Az egészséges emberek éhgyomri vércukorszintje 4,5-5,6 mmol/l, étkezés utáni pedig 7,8 mmol/l alatt marad. A vércukorszintet különböző hormonok befolyásolják. Az inzulin, amit a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek „béta” sejtjei termelnek, csökkentik a vércukorszintet. A Langerhans-szigetek „alfa” sejtjei a glükagont termelik, aminek hatása ellentétes az inzulinéval és emeli a vércukorszintet. A hypophysis növekedési hormonja (STH), a mellékvesevelő adrenalin és noradrenalin hormonjai, valamint a mellékvesekéreg kortikoszteroid hormonja szintén a vércukorszint növeléséért felelősek.

Tünetek: A cukorbetegségnek több típusát különböztetjük meg, melyet részletesebben a betegség leírásánál taglalunk. Az 1-es típusú cukorbetegség tünetei lehetnek a fokozott éhség- és szomjúságérzet, a vizelet megnövekedett mennyisége és a homályos látás. A 2-es típusú cukorbetegség már a diagnózis előtt károsítja az egész szervezetet és tünetei a károsodás tüneteiben nyilvánulnak meg. Ezért fontos a mielőbbi diagnosztika és azoknál a gyerekeknél, akiknél vese-, szív-, szem-, agy-, idegi-, érrendszeri betegség vagy elhízás áll fenn számolni kell a cukorbetegség lehetőségével (Tulassay, 2007).

Betegség leírása: Négy főbb típusa van:

1-es típusú cukorbetegség: A szervezet inzulinérzékenysége normális, de mégis inzulin hiányos állapot áll fenn. A szervezet a Langerhans-szigeteket pusztítja, egy autoimmun (az immunrendszer a saját fehérjéi ellen termel ellenanyagot) folyamat miatt. Ennek következtében a hasnyálmirigy nem tud megfelelő mennyiségű inzulint termelni glükóz bevitel hatására (Tulassay, 2007).

2-es típusú cukorbetegség: A genetikai fogékonyság mellett a környezeti tényezők (mozgáshiány), valamint egyéb betegségek (elhízás, magas vérnyomás, diszlipidémia) hatásai is közrejátszanak kialakulásában. A szervezet ellenállóvá válik az inzulinnal szemben (inzulinrezisztencia), amit egy ideig inzulin többlettermeléssel tud kompenzálni, de egy idő után a kiegyenlítési mechanizmus már nem lehetséges és kialakul a betegség (Tulassay, 2007).

Egyéb típusú cukorbetegség: Olyan okok miatt megjelent cukorbetegség, mint a hasnyálmirigy károsodás (tumor, műtéti úton eltávolított szerv, vagy szervrész), a hormonzavar (olyan magas vércukorszintet eredményez, amivel nem tud lépést tartani az inzulin termelése) vagy gyógyszer mellékhatás (Tulassay, 2007).

Terhességi (gestatios) cukorbetegség: A terhesség 2., 3. trimeszterében alakul ki. A szülés után az esetek túlnyomó többségében visszatér a normál vércukor szabályzás, de 10-20 év múlva ezen esetek 40%-ában 2-es típusú cukorbetegség alakul ki (Tulassay, 2007).

A túlzottan alacsony és magas vércukorszint ájulást okozhat. A cukorbetegség károsítja az érrendszert a szívben, a vesében, a szemben és az idegrendszerben. Súlyosabb esetekben stroke-ot vagy szívrohamot is okozhat (Tulassay, 2007).

Kezelés: Annak megfelelően, hogy milyen típusú cukorbetegségről van szó, a szakorvos szigorú diétát, gyógyszeres kezelést vagy injekciózást írhat elő. A terhelés tervezésénél ajánlott az orvossal való konzultáció, mivel a mozgás hatással van a vércukorszintre. Fizikai aktivitás hatására attól függően, hogy milyen tartós az igénybevétel, sorban jelennek meg a szabályzó hormonok (glükagon – kortizol – adrenalin, noradrenalin), melyek elősegítik a vércukor emelkedését. Az izmok és a máj glükagon raktáraiból felszabadult és a vérbe jutott glükózt a szervezet a megnövekedett energiafelhasználás során el is használja. Így végső soron a mozgás hatására a vércukorszint csökken, ezért ha cukorbetegeket mozgatunk meg legyen nálunk szőlőcukor. A terhelés mértéke természetesen függ a testsúlytól és a betegség súlyosságától. Az 1-es típusú cukorbetegség esetén fontos az orvossal együtt való terhelés tervezése. A 2-es típusú cukorbetegek jól reagálnak a mozgásra. Amennyiben fenn áll az elhízás problémája, a fizikai aktivitás javítja a testösszetételt, aminek következtében csökkenhet a beteg inzulinrezisztenciája és stabilizálódhat a vércukra. A cukorbetegek megfelelő rendszeres orvosi felügyelet és konzultáció mellett jól terhelhetőek.

Tiltott gyakorlatok: Kerülni kell a teljes kifáradással járó mozgásokat. Ellenjavallt továbbá a hirtelen nagy intenzitású, energia igényű mozgásokat követelő feladatok, helyzetek, játékok.