A mozgásanyag kiválasztása
A szívbetegek rehabilitációjára alkalmas gyakorlatokat két csoportra oszthatjuk.
- a szív munkáját segítő, tehermentesítő gyakorlatok
- a szív edzését szolgáló mozgásos terhelések
1. a. légző gyakorlatok: a helyes légzéstechnika megtanulásával csökken a nyugalmi légzésszám, nő a vitálkapacitás, és a terhelés hatására megemelkedett légzés szaporasága gyorsabban tér vissza a nyugalmi szintre. A légzéssel kapcsolatos probléma a préselés. Vannak, olyan helyzetek mikor automatikusan présel az ember, ez nagy terhet ró a szívre, ezért meg kell tanítani a beteg gyereket arra, hogy feleslegesen ne préseljen. Ugyanakkor fokozatos terheléssel törekedni kell az ilyen jellegű edzésükre (pl. szűkített száj és orrnyílással végzett kilégzési gyakorlatokkal)
1. b. lazító, ernyesztő gyakorlatok a perifériás ellenállás csökkentésének eszközei ( ejtések, rázások. stb...)
1. c. a relaxációs gyakorlatok feladata a vegetatív tónus csökkentése a pszichés feszültség oldása. A felesleges izgalmak kerülése, a lelki egyensúly megteremtése fontos szempont.
A relaxációs gyakorlatok hozzásegítik a beteget, hogy munkájához mindig csak a szükséges izmokat vegye igénybe.
Schultz-féle alapgyakorlatok: a nyugodt egyenletes szívműködés átélése, a végtagok elnehezedésének, átmelegedésének érzése, a nyugodt légzés gyakorlása kedvező terápiás hatású.
2. szív terhelését, edzését szolgáló gyakorlatok célja a szívizom funkciójának erősítése.
a) kis terheléssel járó természetes, ciklikus mozgások ritmikus légzéssel összehangolva;
b) ritmikus izommegfeszítések- ernyesztések;
c) zenés, ritmikus gimnasztikai gyakorlatok.
A terhelés mértékét meghatározzák a következő paraméterek:
- terjedelem
- intenzitás
- restitúciós idő
- a gyakorlat összetettsége
Alapvető követelmény a fokozatos, lépcsőzetes terhelés elvének betartása.
Amennyiben a szív és keringési rendszer alkalmazkodását kívánjuk fokozni, emelni kell a terhelést. Célszerű először a terjedelem növelésével kezdeni, majd egy idő után az iramot is fokozatosan emelhetjük. A szakaszos jellegű órai terhelés szintén jó megoldást biztosít. ( pl. a nagyobb terhelés utáni elfáradást alacsony terhelés vagy nyugalom követi, majd ismét nagyobb terhelés stb..)