A szív betegségei
Vítiumok (szívhibák):
Egészséges állapot és működés: A szív a vért az egész szervezetben a nagy- és a kis vérkörben áramoltatja (1. Kép). Nagy vérkör: Az oxigéndús vér a bal kamrából jut el az aortán és verőereken (artériák) keresztül a testbe. A testből a széndioxid dús vér a gyűjtőereken (vénák), át az alsó és felső vénás főtörzsön keresztül a jobb pitvarba majd a háromvitorlás billentyűkön át a jobb kamrába jut. Kis vérkör: A jobb kamrából széndioxidos vér távozik a tüdő főverőéren majd a jobb és bal tüdőverőéren keresztül a tüdőbe. A tüdőből a gázcsere után az oxigénnel telített vér a négy tüdővénán keresztül a bal pitvarba majd a kétvitorlás billentyűkön továbbhaladva a bal kamrába jut.
1. kép: A szív és a vérkörök.
Forrás: https://www.mozaweb.hu/Lecke-BIO-Biologia_11-A_kis_es_a_nagy_verkor_funkcioja-102547
| Gyógytestnevelési terhelhetőségi fokozatok: | Orvosi terhelhetőségi fokozatok: |
| 1. fokozat: a beteg óvatosan, könnyen terhelhető. | I. fokozat: jelentős fizikai terhelése korlátozott. |
| 2. fokozat: a beteg közepesen terhelhető. | II. fokozat: hétköznapi tevékenysége korlátozott. |
| 3. fokozat: a beteg erősen, fokozottan terhelhető | III. fokozat: a fizikai aktivitás gyógyszer mellett is korlátozott |
| IV. fokozat: a beteg bármely mozgásos tevékenysége korlátozott | |
| (Gárdos - Mónus, 1982) | (Tulassay, 2007) |
Tünetei: Szívdobogásérzés, szabálytalan szívverés, vagy nagy frekvenciájú szívdobogás, magas vérnyomás. A kezelés elmaradása esetén hosszú távon kialakuló szívelégtelenség, melynek legenyhébb tünetei a fáradékonyság, gyengeség, verejtékezés. A nehézlégzés is utalhat szívproblémákra, enyhébb esetben terhelésre jelentkezik, súlyosabb esetben nyugalomban is jelen van. A szívelégtelenség további tünete lehet a cyanosis, vagyis a bőr és nyálkahártyák kékes elszíneződése, mely az oxigenizált hemoglobin csökkenésének eredménye (nem szabad összekeverni a hidegre vagy egyéb hatásra jelentkező perifériás elszíneződéssel). Az elszíneződés leginkább a fülön, ajkakon, arcon és a körmökön jelentkezik. A vizenyő képződése és felhalmozódása (oedema) is lehet a szívelégtelenség jele. A kapillárisokból kilépő folyadék nem tud a vénás véráramba lépni, így a nap végére a bokák körül oedema jelentkezhet, ami a pihenés hatására a reggeli órákra eltűnik (Tulassay, 2007; Gárdos - Mónus, 1982).
Betegségek leírása: Ezeket a betegségeket két nagy csoportba - szerzett és veleszületett – osztjuk. A szerzett vítiumok többnyire a szívgyulladások eredménye, melyek ráterjedtek a billentyűkre és hegesedéseket okoztak a billentyűk szélén vagy találkozásánál. A billentyűk szélén okozott „pusztítás” eredménye, hogy a billentyűk elégtelenül zárnak (insufficiencia) és a szív összehúzódásánál visszafolyik a pumpált vér egy része. A billentyűk találkozásánál létrejött hegesedés következménye a szájadékszűkület (stenosis), ami következtében a szív nem képes megfelelő mennyiségű vért továbbítani. A veleszületett vitiumokban lehet bal-jobb (az oxigéndús vér egy része a jobb oldalra jut át) és jobb-bal (a széndioxid dús vér egy része a baloldalra jut át) irányú kóros áramlás (shunt) (Tulassay, 2007; Gárdos - Mónus, 1982).
A vitiumok a szívizomnak terhelésnövekedést okoznak. A szív bizonyos mértékig képes kiegyenlíteni a fennálló probléma okozta károsodást. A kompenzáció három mechanizmuson keresztül megy végbe. A szív szaporábban ver (tachycardia), így megfelelő mennyiségű vért tud juttatni az érpályákba. Mértéke függ a szívbetegség súlyosságától, a szívizom állapotától és elvégezendő feladat nagyságától. A szív üregének kitágulása (dilatácio), olyan kompenzáció, ami hatására az érintett szívüreg képes befogadni a megnövekedett mennyiségű vért. Ez a mechanizmus a szív tartalékerejét terheli. A szívizomzat megnagyobbodása (hipertrófia) a legjellemzőbb kompenzációs mechanizmus. A szívizom sejtek megnagyobbodnak, erősödnek és nagyobb erejű összehúzódásra képesek, így tudja a szív továbbítani a vért az érhálózatba. A megnövekedett izomtömeg rontja a szív saját anyagcsere-folyamatait és csökkenti tartalékait. Dekompenzáció esetén a szív már nem képes tovább megfelelni a fokozódott terhelésnek és szívelégtelenség alakulhat ki (Tulassay, 2007; Gárdos - Mónus, 1982).
Kezelése: Megfelelő orvosi ellátás után jöhet szóba a gyógytestnevelés. Fontos a tanár részéről az alapos felkészültség, pontosan kell ismernie tanulója egészségi állapotát és betegségének diagnózisát. A gyerek terhelhetőségéről kötelező konzultálnia a szakorvossal és a „kezelések”, gyógytestnevelés órák között folyamatos együttműködésük szükséges. Fontos az is, hogy a gyógytestnevelő és az orvos tisztában legyenek egymás munkájával és a megfelelő terhelhetőségi fokozatba osszák be a tanulókat (Gárdos - Mónus, 1982).
A tanuló teherbíró képességéről, fizikai állapotáról egyszerű funkcionális keringési próbákkal (nem jár maximumterheléssel, nem tart huzamosabb ideig) és mérésekkel (vérnyomásmérés, pulzusmérés) győződhetünk meg. Kötelező az orvos jelenléte fokozott igénybevételt kiváltó próbák alkalmazása esetén. Az óra közben rendszeresen ellenőrizni kell a pulzust és folyamatosan figyelni kell a túl magas terhelés jeleit (arcszínváltozás, szédülés, rosszullét, hányinger, indokolatlan mozgáspontatlanság és magas légzésfrekvencia). A tanár munkáját könnyítheti, ha a tanulók megtanulják a helyes pulzusszámlálási technikát. A csoport kialakításának fő szempontja a tanulók betegségének súlyossága, azaz teljesítőképessége. A homogén csoport kialakítása a tanár szempontjából a legmegfelelőbb, de ha ez nem valósítható meg, akkor a tanárnak differenciálnia kell a csoporton belül és folyamatosan megosztott figyelemmel kell lennie a tanulók között, hogy ne lépjenek fel senkinél se a túlzott terhelés „gyanújelei”. A gyógytestnevelés eszközeit a vitiumok kezelésében két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik a szív munkáját segítő tehermentesítő feladatok, a másik a szív edzését szolgáló mozgások, terhelések (Gárdos - Mónus, 1982).
A szív tehermentesítését szolgáló feladatok közé soroljuk a légző gyakorlatokat, a lazító mozgásokat és a relaxációs eljárásokat. A légzés két módon segíti a szív működését. Egyrészt mechanikusan segíti az összehúzódást, elernyedést és a vénás visszaáramlást, másrészt elősegíti a szervek oxigénellátását. A helyes légzéstechnika mellett ki kell alakítanunk a helyes légzésritmust is. A mély légzés a bal szívfél munkáját megkönnyíti és a pszichés állapotot oldja. A ritmikus légzéssel összekapcsolt mozgásgyakorlatok kedvező hatással vannak a vítiumos gyerekek egészségi állapotára (itt egyszerre jelenik meg a szív tehermentesítése és terhelése). A lazító hatású gyakorlatok csökkentik a szív perifériás ellenállását, így tehermentesítik a szívet. Ilyenek lehetnek a passzív ernyesztő feladatok (ejtések), a passzív testrészek aktív mozgatásai, a ritmikus feszítő-, lazító gyakorlatok váltakozása, és ezek kombinálása ritmikus légzési gyakorlatokkal. A relaxációs eljárásokkal a vegetatív tónus csökkentését és a pszichés feszültség oldását érhetjük el. Ezeknek a módszereknek az elsajátításával a vítiumos betegek ki tudják kapcsolni az ártalmas ingereket és meg tudják őrizni a lelki nyugalmukat a stresszes helyzetekben. Meg tanulják, hogy az elvégezendő feladathoz mindig csak annyi energiát használjanak fel, amennyi feltétlenül szükséges (Gárdos - Mónus, 1982).
A szív terhelhetőségét szolgáló gyakorlatok célja a szív edzése. Fontos, hogy a szív alkalmazkodjon a változó helyzethez és biztosítani tudja a normális keringést. Ennél a feladatkörnél a szív állóképességének javítása kerül előtérbe (megnövekedett vérmennyiséget kis perifériás ellenállással szemben könnyebben továbbítja). Az állóképesség fejlesztéséhez olyan gyakorlatokat kell alkalmaznunk alacsony intenzitással és nagy terjedelemmel, mint például a természetes ciklikus mozgások, ritmikus izomfeszítések és ernyesztések ritmikus légzéssel összekapcsolva. A fejlődés során először a terjedelmet, később az intenzitást növeljük. Fontos a terhelések közötti „pihenők” pontos meghatározása, hogy az ténylegesen a munkavégző képességfejlődését szolgálja. A mozgásgyakorlatok közben hasznos lehet a zene használata. Bár nagymértékben káros, de nem lehet figyelmen kívül hagynunk az erőfejlesztés jelentőségét, csupán pontosan kell tudnunk a terhelhetőség határait. A játéknak szintén nagy jelentősége, nevelő szerepe van. A gondosan megválasztott játék közben is megfeledkezhetnek a tanulók a határaikról. Ezt tudatosan szabályoznunk kell és így kialakíthatunk bennük egy olyan önkontrollt, mely segítségével képes lesz minden szituációban megtalálni a helyes mértéket (Gárdos - Mónus, 1982).
Tiltott gyakorlatok: Károsak a túlzott megterhelést jelentő mozgások, nagy erőkifejtéssel járó feladatok és fokozott lélegzet visszatartással, vagy préseléssel járó gyakorlatok. Kerülni kell a hirtelen testhelyzetváltozásokat, megterheléseket, sprinteket, nagy ugrásokat. Ne végeztessünk olyan gyakorlatokat a szívbeteg tanulókkal, amik izgalommal járhatnak, és fordított testhelyzetben történnek. Ellenjavalltak a vízben az alámerülések és a küzdőgyakorlatok (Gárdos - Mónus, 1982).