A gyógytestnevelés rövid története

1915-ben indult meg hazánkban iskolai keretek között a gyógyító testi nevelés, melynek elsődleges feladata a megelőzés és egészségvédelem volt.(előtte kórházakban végezték ezt a feladatot)

Később - kísérletképpen -2 fővárosi iskolában indult be a gyógytestnevelés, majd a jó eredmények miatt 80 testnevelőt képeztek ki/ át. Sokáig csak lányoknak volt foglalkozás (úgy vélték, hogy gyorsabban fejlődnek, és ez hajlamosabbá teszi őket a gerincferdülésre.). Nagy létszámú csoportokkal foglalkoztak és ez a differenciált munkát nem tette lehetővé.

Az 1960-as évek elején jelent meg az oktatáspolitikában a szándék, hogy minden tanuló a saját oktatási intézményében, a saját egészségi állapotának megfelelő testi nevelésben és oktatásban részesülhessen. Létrejött a testnevelési kategóriák rendszere, melyet szűrővizsgálatok alapján az iskolaorvosok állapítanak meg..

Valódi „forradalmi tett” volt. hogy azok a gyermekek, akiknek az egészségi állapota megengedi, hogy iskolába járjanak, úgy részesülhessenek szakszerű testi nevelésben, hogy nevelésük preventív és rehabilitációs is legyen, miközben a testnevelési tananyagot is elsajátítsák. Mindeközben az iskolai falai között – mindennapi életük keretein belül maradjanak.

Ma már tudjuk, hogy különösen előrelátó gondolkodás volt az 1963-as elhatározás, amelyet a mai statisztikák számai is jól bizonyítanak.

Egészségügyi felmérések szerint, Magyarországon, napjainkban, regionális és életkori változók alapján, a 3-19 éves korosztály közel kétharmadánál lehet detektálni kisebb-nagyobb eltéréseket az egészséges állapothoz képest!

Az óvodákban és iskolákban megjelenő gyermekpopulációból - elsősorban belgyógyászati, mozgatórendszeri és mozgásszervezési képesség szempontjából - kiszűrt gyermekek 15-40 %-ának ( egyes felmérések ennél is rosszabb helyzetről számolnak be) kizárólagos testnevelése (II.B kategória), illetve szükséges kiegészítő preventív mozgása (II.A kategória) a pedagógiai környezetbe épített  gyógytestnevelés.