9.5. Hangsúly

Szótagszinten megjelenő fokozott levegőkiáramlás, egy szótagnak a környezetéhez képest egyfajta kiemelése, megjelenése tehát relatív. Többféle módon hozható létre:

-   nyomatéki hangsúly: nagyobb izomerővel mondjuk ki a szótagot

-   dallamhangsúly: a hangsúlyos szótagot magasabb hangon mondjuk ki

-   a hangsúlyos szótag magánhangzójának időtartamát növeljük meg.

A magyarra leginkább a nyomatéki hangsúly jellemző.

A hangsúly alapvetően a kiemelésre szolgál, funkció:

-   ritmikai funkció: megtöri a mononóniát

-   szintagmatikai funkció: határjegy, pl. a zárban/ az árban

-   szintaktikai funkció: a szó összetételi viszonyait mutathatja meg

-   szemantikai funkció: azonos hangsorok más tagolását biztosítja

Fajtáit a beszéd különböző egységeinek megfelelően szokás elkülöníteni:

-   szóhangsúly: első szótag a hangsúlyos

-   ütemhangsúly (szószerkezetek) a főhangsúly általában a jelzőn van, ha a jelzett szó válik hangsúlyossá, annak leginkább szemantikai okai vannak

-   szakaszhangsúly: nyelvi funkciója, hogy a feldolgozást megkönnyítse a hallgató számára a fontosabbak kiemelésével

-   mondathangsúly: lásd előbbi

-   tételhangsúly: lásd előbbi

A magyar nyelv esetében a kötött hangsúlyozásról van szó, a hangsúly az első szótagon van.

A beszéd alapfrekvencia változása a dallam és a hangsúly okozta változásokból tevődik össze, hiszen a megnövelt intenzitást nagyobb frekvenciaérték kíséri (Gósy, 2004).