7.8.3. A képzés helye

A hangzók képzési helyét két illetően különbséget lehet tenni a mozdulatlan (passzív artikulátor), valamint a beszélő által mozgatható (aktív artikulátor) szervek között. Passzív artikulátor a felső fogsor, a mögötte levő terület, az alveoláris meder, valamint a szájpad. Aktív artikulátorok: garat, lágyszájpad, ajkak, állkapocs, nyelv.

A képzés helye a következő lehet (Crystal, 2003):

-   bilabiális: mindkét ajakkal képzett hangok → p, b, m

-   labiodentális: alsó ajakkal és felső foggal képzett hangok → f, v, m,

-   dentális: nyelv hegyével és peremével illetve a felső fogakkal képzett hangok → pl. az angol θ hang (thin), magyarban nem használatos

-   alveolárisok: nyelv és a fogmederrel képzett hangok → d, t, n, z, s, l, dz, cs, r

-   retroflex vagy kakuminális: a nyelv hegye visszahajlik a fogmeder hátsó része és a kemény szájpad eleje körüli területhez, de ez a képzés a magyarban nem jellemző

-   posztalveoláris: nyelvhát és a fogmeder hátsó része vesz részt a hangképzésben, a nyelv elülső része felemelkedik a kemény szájpad felé → zs, s, dzs, cs,

-   palatálisok: nyelv elülső része és a keményszájpad → ny, gy, ty, j

-   velárisok: nyelv hátsó része és a lágyszájpad vesz részt benne → k, g, ŋ, h,

-   uvuláris: nyelv hátulja és a nyelvcsap vesz részt benne → francia hangzóképzésben jellegzetes

-   faringális: garat területén → pl. az arab nyelvre jellemző

-   gégehang: a hangszalagok h-állásban vannak → h

A szélesebb áttekintés után a következő táblázat fogja szűkíteni és összefoglalni a magyarra jellemző képzési helyeket.