5.1. A hallás szervei, folyamata

Anatómiailag két részt különíthetünk el: perifériás (fül) és centrális rész (hallóideg, hallópálya, agytörzsi, kortikális központok).

A fül felépítése Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:F%C3%BCl_anat%C3%B3mi%C3%A1ja.jpg

A fület külső, középső- és belső fülre lehet felosztani (Kassai, 1998).

Külső fül részei: fülkagyló, hallójárat. A hallójárat szerepe, hogy a rezgéseket a dobhártya felé továbbítsa, továbbá a hang erősítését is lehetővé teszi, szerepe van az irányhallásban is. A középfültől a dobhártya választja el.

Középfül: dobhártyától a harmadik hallócsont, a kengyel talpáig tart. Részei: dobüreg, fülkürt, sejtrendszer. A dobüreg egy légtartó üreg, melyben a hallócsontok (kalapács, üllő, kengyel) foglalnak helyet, továbbá innen ered a fülkürt, mely minden nyelés biztosítja az üreg „szellőztetését”. A dobüreg szerepe, hogy a levegő rezgéseit transzformálja mechanikai rezgéssé és ezt továbbítsa a kalapácsra. A mélyebb frekvenciákat tudja jól vezetni. A rezgést a hallócsontok vezetik el a perilymphára, melynek során a rezgés folyadékrezgéssé alakul tovább. A dobüreg tehát továbbítja a hangot, erősíti azt és védi a belsőfület az erős hanghatásoktól.

Belső fül: a rezgés impulzussorozatokká alakul. Bemenete két nyílás: az ovális (kengyel talpának illeszkedési pontja) illetve a kerek ablak.  A belsőfül elhelyezkedése: sziklacsont mögötti „labirintusban”. Feladatai: egyensúlyozás, hallás. a hallásért felelős szerv a csiga (cochlea), mely egy spirálisan felcsavarodott cső, melyet három részre lehet osztani, s az egészet folyadék tölti ki. A csigát alulról az alaphártya határolja. A csiga része a Corti-szerv, mely a külső és belső szőrsejtek működésén alapul, melyek folyadékban úsznak. A Corti-szerv a hallóideg végződése, amelyben a fizikai hangjelenség idegi ingerületté válik, s azt innen az idegrostok továbbítják a központi idegrendszerhez (Kassai, 1998).

Ezzel a centrális hallás témaköréhez érkezünk meg. A hallottak feldolgozása magasabb szintű idegi tevékenység. A feldolgozási folyamat egyrészt a halántéklebenyhez köthető, ahol megtörténik a hanginger azonosítása. Innentől kezdve pedig elkezdődik a megértési folyamat, a szófelismerés, a jelentés mentális lexikonból való hozzárendelése a szóalakhoz. Ez utóbbi mozzanat és annak értelmezése már a pszicholingvisztika területére vezet át (Gósy, 2004).