7.4. Fonéma vagy sem?

Fontos, hogy a beszédhang, mint típus is különbözhet a nyelveket tekintve. Így ami az egyik nyelvben beszédhang, az a másikban lehet hangkapcsolat vagy esetleg bizonyos nyelvet beszélők azt ki sem tudják ejteni. Továbbá lehetséges, hogy az egyik nyelven ejtett hangzó a másik nyelven a standard képzési mechanizmustól olyan mértékben eltér, hogy szigorúan azt az adott hangot tekintve, az hibás képzési mechanizmusnak számítana, pl. az angol θ a magyar nyelvet illetően interdentális szigmatizmusként jelenne meg. Ez különösen releváns a kétnyelvűség esetében. A kétnyelvűségen túl meg kell említenünk a tájnyelvi ejtés jellegzetességeit is, hiszen jelentős eltérések jellemzik ezeket a standard képzési mechanizmushoz képest: pl. zártabbá vagy éppen nyíltabbá váló e hang, az ö-zés, diftongizáció, stb., azonban a beszéddel foglalkozó szakember számára fontos tudáselem, hogy az ilyen jellegű eltérések nem minősülnek hibás ejtésnek, tehát önmagában a tájnyelvi ejtés nem korrigálandó beszédhiba.

A fonéma kérdéskör kapcsán meg kell még említenünk a fonológiai tudatosság kérdését is, mely úgy tűnik, szoros kapcsolatban van a beszédészleléssel, valamint az olvasással. A fonológiai tudatosság a szavak fonémáihoz való hozzáférést, az azokkal való manipulációt jelenti, s a metanyelvi tudatosság részének tekinthető. A fonématudatosság a fonológiai tudatosság magasabb szintjeként értelmezhető: pl. a szavak hangokra való bontása, hangokból szóalkotás, egy hang helyének megállapítása a hangsoron belül, hang betoldása, elhagyása, felcserélése (Jordanidisz, 2009).