1.2. Nyelvészeti szempontok és logopédia

Mint az a definícióból is jól látszik, igen összetett, szerteágazó tevékenységről van szó, így elengedhetetlen, hogy a tananyag szempontjából különösen releváns fogalmakat pontosítsuk. Így a beszéd és nyelv elkülönítésével, annak elsősorban nyelvészeti szempontú megközelítése következik. Az alábbi táblázat összefoglalja mind a beszélt, mind az írott nyelv jellegzetességeit, valamint azok sérülésének lehetséges tüneteit az expresszív és receptív oldalakat tekintve. Fontos, hogy a nyelvi szinteket, azok funkcióját mindig szem előtt tartva történjen mind a diagnosztikus, mind a terápiás folyamat tervezése, szervezése.

Fehérné Kovács Zsuzsa nyomán (Fehérné, 2013, 25. o.)

A fenti táblázattal tehát Fehérné (2013) összefoglalása szerint értelmezhetjük a beszélt és írott nyelvi zavarokat, vegyünk azonban észre, hogy több, a logopédusok kompetenciájába tartozó kórkép, pl. diszlexia, diszgráfia, afázia, nincsen expliciten belefoglalva.

A táblázatból látható, hogy világosan el kell különítenünk egymástól a fonetikai illetve fonológiai szinteket. Ennek ismerete különösen fontos, hiszen ez az a pont, ahol differenciálni tudunk a beszéd- illetve nyelvi zavarok tekintetében. Mint ahogy Gerebenné (2014), a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének éves konferenciáján arra felhívja a figyelmet előadásában, hogy a korábbi megkésett beszédfejlődés, valamint fejlődési diszfázia fogalmakat ki kell cserélnünk a beszéd- és nyelvi zavarok terminológiára. Ez azonban nem csak a megnevezések átgondolását jelenti, hanem a mögöttes tartalom újragondolását is, éppen az eddig ismertetett irányultságnak megfelelően. Így Gerebenné szerint a beszéd zavaraihoz köthető az artikuláció zavara (pöszeség), a rezonancia kóros megváltozása (orrhangzósság), a folyamatosság zavarai (dadogás, hadarás), a motoros kivitelezés zavarai (verbális apraxia). Közös pontjuk, hogy amennyiben ezek „tisztán” a fent említetteket foglalják magukban, vagyis társuló egyéb tünetek nem észlelhetők a beszéd vagy kommunikáció során, úgy ezek nyelvi károsodással nem járnak, tehát beszédzavarként kell őket értelmeznünk. Ennek az ismeretanyagnak már a diagnosztikus eszköztár kiválasztása során is, de a terápia indításánál még inkább kiemelt szerepe van. További beszédzavar még, mely szerzett beszédzavarként definiálandó, a dysarthria. Gerebenné a nyelvi zavarokat a következők szerint mutatta be: mind a receptív, mind az expresszív oldalt figyelembe véve elkülönítjük a fonológiai, morfoszintaktikai, szemantikai, pragmatikai szintű nyelvi károsodásokat. Már jól látszik, hogy az előző Fehérné Kovács Zsuzsa (2013) nyomán bemutatott táblázat is ezt a szemléletet állítja előtérbe. Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a világos felosztás ellenére a két tünetegyüttes kombinálódhat.