11.2. Beszédhang és fonéma

Következzen egy összefoglaló táblázat a beszédhang és a fonéma összevetéséről:

A beszédhang és fonéma megkülönböztetése még inkább látható, ha tekintetbe vesszük, hogy az egyes beszélők által kiejtett hangok között tulajdonképpen nem is fedezünk fel különösebb eltérést: megértjük ugyanazt a hangsort akkor is, ha azt gyermek mondja és akkor is, ha idős személy ejti ki azt. Egészen addig a pontig, amíg a „másképpen” keletkezett hangzónak nincsen jelentésmegkülönböztető szerepe. Gondoljunk bele, hogy megértjük a hibás mechanizmussal képzett pl. interdentális ejtésű sz hangot is vagy az uvulával képzett r hangot is. Azonban nem csak az egyes beszélők képzésében lehetnek eltérések, hanem az adott beszélő által produkált minőségekben is, nem csak a fonetikai környezet hatásait illetően. Szemléletes példával élve, megmutatva a nyelvek közötti különbözőségek, valamint a fonémák kapcsolatát: a magyar nyelvben a nap, valamint az ing szavakban különböző képzésű az n hang: veláris mássalhangzó hatására a dentialveoláris területről a képzés helye hátrébb kerül; ez azonban a magyar nyelvűek számára nem releváns különbség, hiszen nincs ennek a jelenségnek jelentésmegkülönböztető szerepe. Azonban az angol nyelvben a kétféle változatnak van ilyen funkciója: a sin (sin) valamint a sing (siŋ) szópár esetén, ahol az előbbi jelentése bűn, utóbbié énekel. Tehát az angol nyelvben fonémaértékű a velarizált képzésű ŋ, a magyarban viszont nem (Kassai, 1998). Ez a fonológia területére tartozik.