4.3. A hangzók szerkezete
Az artikulációs folyamat során a hangzók minőségét illetően megkülönböztetünk állandó illetve változó képzésű hangokat. Előbbiek során a képzés kezdetétől annak befejeztéig a hang minősége változatlan, ezek a monoftongusok, míg utóbbiakra jellemző, hogy a képzés során valamilyen változás áll be a minőségben, ezek lehetnek magánhangzók illetve mássalhangzók (zárhangok, pergőhang, affrikáták, hiszen a képzési mechanimusuk több mozzanatból áll össze) is. Előbbiek között megkülönböztetjük a diftongusokat, kettőshangzókat, ebben az esetben két minőséget tudunk elkülöníteni, de ha három hangminőséget észlelünk, akkor triftongusról, hármashangzóról van szó.
A fent leírtak jellemzőek tehát a képzési mechanizmusra, mint globális folyamatra, s ennek sajátos szűkítése jellemző minden egyes nyelvre, kialakítva/leginkább használva a saját preferált területeit: a magyar nyelv jellemzően az elülső illetve középső terület határán képezi a hangjait (Kassai, 1998).