6.3. Beszéd és akusztika

A tüdőből kiáramló levegő megrezegteti a hangszalagokat vagy csak áthalad közöttük. A hangszalagok nyitódó illetve záródó mozgásának megfelelően alakul az átáramló levegő nyomásviszonya. A nyomásváltozás ismétlődésének következménye a levegő rezgése, amit a hallószervünk hangként észlel (Kassai, 1998). A létrejövő rezgést kváziperiodikus zöngének nevezzük. A zönge alaphangból (jele F0) és felharmonikusokból áll. A felhangok száma az alaphang frekvenciaértékének függvénye: minél magasabb az alaphang, annál kevesebb felhang jellemző, s elmondható az is, hogy minél magasabb a felhang frekvenciája, annál kisebb az intenzitása, a legintenzívebb így az alaphang (Gósy, 2004). Minél többször távolodik el a két hangszalag egymástól, annál magasabb lesz az alaphang. A rezgésszám változása elsősorban a hangszalagok feszültségi állapotától függ. Az emberek különböző alaphangokon beszélnek, melynek oka, hogy a hangszalagok hossza egyénileg eltérő.