9.1. Definíció

A szegmentális (beszédhangok) elemekkel egyidejűleg hozzuk létre a szupraszegmentális elemeket, más szóval prozódiát. A szó görög eredetű, jelentése: „hangszeres zenével kísért éneklés”. Azokat a tulajdonságokat foglalja össze, melyek nem származtathatók a fonémák egymásutániságából. A szupraszegmentális hangszerkezetet a következők alkotják: beszéddallam, hangsúly, tempó, szünet, ritmus, hangerő, hangszínezet. Ezen elemek tervezése, kontrollja másodlagos a szegmentumokéhoz képest. Létrehozásukhoz rendelkezésre álló lehetőségek a beszédszervek szempontjából: hangszalagok adott működtetése, izmok megfelelő feszítettségi állapotának elérése, a beszéd idői paramétereinek szervezése, belégzés gyakorisága, a kilégzés illetve a levegőbeosztás milyenségének tervezése (Gósy, 2004).

Összességében tehát elmondható, hogy a beszéd zenei elemei a periodikus fizikai hangrezgés jellemzőiből tevődnek össze, így a hangerőből, a frekvencia milyenségéből valamint a rezgés időtartamából. Az észlelési folyamat során ezen fizikai paraméterek szubjektív benyomásként realizálódnak: a hang frekvenciája hangmagasságként, a hangerő a hangosságként, a rezgés elejétől végéig tartó idő pedig az időtartam megfelelője, s ezek az észlelet során szoros összefonódást mutatnak, emiatt megítélésük egymás nélkül nem feltétlenül vezetne eredményre, s észlelésük folyamatos egymáshoz viszonyítást igényel, így értelmezésük is egymáshoz képest lehetséges (Kassai, 1998).