3.5. Funkcionális képalkotó eljárások

Az agy különböző funkcióinak agyi struktúrákhoz való hozzárendelése a célja.

3.5.1. PET

A pozitronemisszós tomográfia lényege, hogy bizonyos izotóppal jelzett jelzőmolekulákat juttatnak a szervezetbe, majd a szétsugárzó fotonokat detektorrendszerrel érzékelve és a jeleket számítógépbe továbbítva ezeket kétdimenziós térképekké alakítják át. Kognitív funkciók vizsgálatára nem alkalmas, segítségével az agyi receptor- és neurotranszmitter rendszer felépítését lehet vizsgálni (Gulyás, 2003).

3.5.2. fMRI

Az agyi vérátáramlás mérésére alkalmas módszer, következtetni lehet az agy egyes régióiban történő oxigén felhasználás mértékére, mely az idegműködések intenzitásával változik. Az MRI nagy térbeli felbontású, anatómiai képalkotási eljárás, s a mérési lehetőségek kiterjesztése révén követni tudja az agyi véráramlás változásait, így funkcionális képalkotásra is alkalmas (Gulyás, 2003).

A fejezet eddigi részéből tehát kiderült, hogy az agyi struktúrák és különböző nyelvi funkciók között nem beszélhetünk egy az egyhez megfeleltetésről, habár jelentős tudást képvisel az egyes lebenyekhez, pontosabban Brodmann területekhez köthető funkciók ismerete. Nézzük napjainkban milyen irányultságú kutatások dominálnak leginkább!