4.5. Patológiás előfordulások
4.5.1. Gége nélküli beszéd lehetőségei
A gége különböző megbetegedései következtében szükségessé válhat a gége részleges vagy teljes eltávolítása. A műtét után alapvetően háromféle technika áll rendelkezésre a rehabilitáció során. A laryngectomizált betegek egy része képes elsajátítani az ún. nyelőcsőbeszédet, melynek során a nyelőcső fala válik képessé a rezgésre, azonban ez a hangminőség nagyban különbözik a természetes hangképzés során létrehozottól.
A logopédus szakemberek kompetenciája, hogy a gége totál exstirpatio-n átesett személyek számára egy újfajta képzési mechanizmust tanítson, a nyelőcsőbeszédet. Ennek során az eltávolított gége zöngeképző szerepét a nyelőcső veszi át, ennek során a nyelőcsőbe juttatott levegővel a nyelőcső hasonlóképpen rezgésbe jöhet, mint a hangszalagok. Így érthető beszéd jöhet létre, természetesen eltérő akusztikai jellemzőkkel a normál hangképzéshez képest, s nyilvánvalóan rövidebb ideig lehet egy-egy szólamot megszólaltatni, hiszen a folyamatos levegő utánpótlás nem biztosított olyan módon, mint a természetes beszédképzés esetében. Laryngectomia után a nyelv és lágyszájpad segítségével a nyelőcsőbe levegő juttatható, ami bejut a nyelőcsőbe, majd a nyelőcsőből távozó levegő segítségével képezhető egyfajta hang, s végül ez a hang átalakul beszéddé (Alteri, Finke; megtekintés: 2015.07.06.) Video:
Megkülönböztetjük még a transoesophagealis beszédet, melynek során a légcső és a nyelőcső közé beépítenek egy szelepet, melynek segítségével lehetőség van a beszédre (ma már nem feltétlenül szükséges az ujj használata, ha beteg beszélni akar, vannak ún. hands-free verziók is) Video:
Elektromos gége (Servox) segítségével igen mechanikus jellegű lesz a hangképzés, melyet a nyakhoz érintett eszköz fog létrehozni (Alteri, Finke; megtekintés: 2015.07.06.)
4.5.2. Zöngeképzés zavara- dysphonia
Rekedtség (raucedo) a hang tisztaságának zavara, ahol a zöngéhez zörejelemek társulnak. Amennyiben a rekedtség 3 hétnél tovább is fennáll, úgy mindenképpen fü-orr-gégész szakorvoshoz kell fordulni. A hangképzés zavarait organikus illetve funkcionális csoportokra oszthatjuk. Az organikus eredetű hangképzési zavarok közé a következők tartoznak: fejlődési rendellenességek, gyulladásos betegségek, daganatos megbetegedések, izomeredetű, idegeredetű, endokrin eredetű, traumás eredetű betegségek (Balázs, 2012). A funkcionális diszfóniák ép gége mellett, rossz képzési technika miatt létrejövő szimptómák (Balázs, 2008), ezek: phononeurosis illetve phonoponosis. Előbbire jellemző, hogy valamely lelki trauma hatására alakul ki, míg utóbbi a helytelen hanghasználat (technika) következménye.
Dysphonia video:
Mutálás elhúzódása esetén gyakran előfordul rekedtség. A nemi érés elhúzódásáról van szó ebben az esetben, mutatio tardanak nevezzük. Jellemzője, hogy a hang nem csengő, tiszta, hanem fátyolos, rekedtes színezetű, tehát a hangképzés során a zöngéhez zörejelemek társulnak. Továbbá jellemző lehet idősebb korban, rekedtség formájában is a zöngeképzés zavara a gégeízületek merevsége, meszesedése miatt. Ennek következtében rövidül a hangtartás, változik a hangtartás, a hangerő, a tempó lassabb lesz, s a nemi különbségek egyre kevésbé lesznek kifejezettek (Gósy, 2004).
4.5.3. Az orrhangzós beszéd
A beszéd folyamatának áttekintése után itt kell megemlíteni az orrhangzós beszédet is. Erről bővebben a 10. fejezetben lesz szó.