2.2. A fonetika, mint interdiszciplináris tudományterület

Mivel interdiszciplináris tudományágról van szó, célszerű a határtudományok között interpretálni, ehhez nézzük Gósy (2004) ábráját:

A fonetika kapcsolatai (Gósy, 2004, 13. o. nyomán)

Az ábra bemutatja egyrészt a kapcsolódó tudományterületeket, másrészt a beszéd folyamatát is szemlélteti. Ennek megfelelően az ábrán fent találhatók a beszéd vezérlésével kapcsolatos tudományágak, melyek elsősorban a beszéd illetve nyelv agyi korrelátumaival, reprezentációval foglalkoznak, ebből kiindulva próbálják az egészséges illetve atipikus folyamatokat értelmezni, modellálni.

A neurolingvisztika főbb kérdései közé tartozik annak tisztázása, hogyan „hozza létre” az agy a nyelvet milyen kapcsolata van annak illetve a kommunikációnak az agyi funkciókkal (agy-elme-nyelv kapcsolata), illetve hangsúlyos szerepet kap a különböző etiológiájú agysérüléseket követő nyelvvesztéses (aphasia) állapotok leírása, értelmezése. Továbbá vizsgálja evolúciós nézőpontból a nyelvet, annak kialakulását, így a nyelv fejlődése illetve annak zavarai is megjelennek a tárgykörében. Jelentős ismeretanyag áll ma már rendelkezésre a képalkotó eljárásoknak köszönhetően, jelentős hozzájárulást adva mind a tipikus, mind az atipikus nyelvi folyamatokat illetően (Ahlsen, 2006).

A pszicholingvisztika gyökerei a nyelvészetben, valamint a pszichológiában keresendők, de időközben már önálló területté vált. Többek között vizsgálja a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális folyamatait, illetve a használók értelmi, érzelmi és társas működéseit érintő mechanizmusait is (Pléh, Lukács, 2014), továbbá foglalkozik azzal, hogy a gondolatból hogyan válik nyelvi jelekkel kifejezett közlés, továbbá a pszicholingvisztika tárgykörébe tartozik még a szó-, mondat-, valamint szövegértelmezés kérdése is (Gósy, 2004).

Folytatva az ábra és ezáltal a beszédfolyamat értelmezését, jobb oldalon a folyamatban résztvevő hallgató szempontjai érvényesülnek, így a hallás folyamata, valamint a szubjektív hangészleléssel (pszichoakusztika) kapcsolatos ismeretek. Az ábra bal oldalán a beszélő perspektívája látszik, azaz a beszéd képzésével kapcsolatos területek kaptak helyet, s a két oldal mintegy összekötése jelenik meg a fizikai akusztika kapcsán.

A különféle tudományterületekről származó beszéddel kapcsolatos ismeretek szintetizálása szükséges tehát ahhoz, hogy a beszéd- és/vagy nyelvi zavarok diagnosztizálása, terápiája sikeres lehessen. Ebben hangsúlyos szerepet kapnak az alkalmazott fonetikai kutatási eredmények.

További kapcsolódó területek tehát az audiológia, mely a hallás anatómiájával és mechanizmusával foglalkozik (Gósy, 2004). További határterület még az említetteken kívül az anatómia, mely a képző- és a hallószerv felépítését vizsgálja (Kassai, 1998).

Mindezek mellett vizsgálható, hogy az egyes beszédjelenségek milyen funkciót töltenek be a nyelvi rendszerben, mi az egyes beszédhangok szerepe a morfémák, mondatok felépítésében. Ezzel a területtel a fonológia foglalkozik, melynek feladata a nyelvi alapegységek megállapítása, s a közöttük levő összefüggések szabályba foglalása (Kassai, 1998).