3.3. Agy és nyelv viszonyáról röviden (Ahlsen, 2006)

Az agy és nyelv viszonyában különböző nézetek ismeretesek. A lokalizációs elméletek szerint a különböző funkciók az agy, főképpen az agykéreg különböző részein, mintegy centrumokban helyezkednek el. Ezek a központok leginkább mellérendelt viszonyban képzelhetők el. Az asszociációs nézet a különböző központok közötti összeköttetések fontosságát hangsúlyozza. A nyelvi képesség nem más, mint a gondolatok és szavak közötti összeköttetés. A funkciók dinamikus lokalizációja szerint a különböző alfunkciók kombinálódásának következményeképpen beszélhetünk magasabb szintű, komplexebb funkciókról. Legfőbb képviselője Lurija. Az evolúciós felfogás szerint az evolúció során az egyszerűbb strukturális egységekre mintegy ráépülve, rárakódva, azok továbbfejlődve alakultak át a nyelvi rendszerhez illetve kommunikációhoz szükséges egységek. A holisztikus személet szerint az agy, mint egész dolgozik, annak érdekében, hogy magasabb szintű funkciókat hozzon létre. míg az ekvipotencializmus fő irányelve, hogy a kortex összes részében benne van az a potenciál, hogy ugyanazokat a funkciókat elláthassa (Ahlsen, 2006).