5.5. Percepciós bázis
A percepciós bázis az anyanyelv elsajátítása folyamán alakul ki, s azt a nyelvspecifikus működést jelenti, melynek segítségével az elhangzottakat feldolgozzuk (Gósy, 2004). Biológiailag programozott alapvető tudásként értelmezhető, melynek segítségével már az újszülöttek is különbséget tudnak tenni környezetük hangjelenségei között, pl. elkülöníteni az anyai illetve nem anyai hangot (Kassai, 1998).
Minden nyelvnek saját percepciós bázisa alakul ki, s ez tanulás révén jön létre. Az akusztikus információt hozzárendeljük a fonémákhoz a folyamat során. A bázis bővíthető, pl. ha egy nyelvet tanulunk meg. Hogyan történik a beszédhangok csoportosítása? Minden egyes fonéma realizációjára létre jön egy meghatározott akusztikai paraméterekkel jellemző prototípus, mely kategóriájának a legjobb képviselője. Ez gyakorisági alapon jöhet létre, tehát olyan elem lesz prototípus, melyet a csecsemő a legtöbbször hall, s így vélhetően az adott nyelvre is a leginkább jellemző „példány”. Ha ez kialakult/létrejött, elkezdi maga köré vonzani a hasonló elemeket vagyis azokat is elkezdjük ugyanolyannak észlelni (fentebb tárgyaltuk, hogy éppen ez a kategorikus percepció alapja). Tehát kategórián belül csökkennek a különbségek az elemek között, míg a kategóriák között inkább nőnek. Ez a magyarázata annak is, hogy a csecsemők kezdetben a világ összes hangját képesek volnának megkülönböztetni, a fejlődés során azonban ez a repertoár szűkül, s csak az anyanyelvre jellemző kategóriák fognak megmaradni, tehát a csecsemő észlelése idomul a környezetéhez (Csépe, Győri, Ragó, 2007).
A nyelvelsajátítás során a beszédészlelési képességre alapozottan, már az anyaméhben elkezdődik a nyelvtan elsajátítása. Ennek nem csak az észlelési, hanem a produkciós oldalon is vannak bizonyítékai: a csecsemők kilenc hónapos koruk körül már csak az anyanyelvükre jellemző hangkapcsolatokból álló hangsorokkal gügyögnek, míg addig mindenféle produktumot használtak. A csecsemők beszédészlelési képességeire jellemző:
- már születésükkor is szívesebben hallgatnak emberi beszédet
- a nyelvfeldolgozásra specializált agyi területek már születéskor is működnek
- képesek egymástól megkülönböztetni nyelveket, ha azok ritmikailag különböznek egymástól
- szívesebben hallgatják azt a nyelvet, melyet édesanyjuk beszélt (anyaméh átengedi a beszéddallamot, intonációt)
- felismerik édesanyjuk hangját
- fel tudják ismerni a szóhatárokat jelző akusztikus jegyeket
- el tudják különíteni egymástól a csak hangsúlymintázatban különböző szavakat
- képesek elkülöníteni a tartalmas (pl. igék, főnevek) és funkciószavakat (pl. igekötő, névelő, stb.)
A kisbabák számára a szókincs elsajátításában nehézséget okoz a szegmentálás kérdése, ebben úgy tűnik, segítségükre van az adott nyelv fonotaktikai szabályainak ismerete. Ezt a stratégiát már kilenc hónapos koruk körül használják. A szavak megtanulásában szükséges a babák számára a statisztikai tanulási mechanizmus: egy adott szón belül a hangok és szótag nagyobb valószínűséggel jósolják be egymást, mint szótaghatáron át, így ahol alacsony ez az „érték”, ott valószínűleg szótaghatár lehet. Ezt a stratégiát akár már születésüktől kezdve használhatják a babák. A szegmentálásban segíthet még a prozódia is, ráadásul segíti a szintaktikai fejlődést is. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a nyelvtan elsajátítása már egészen korán elkezdődik, s mindez a születéskor már meglevő vagy az első év során kibontakozó észlelési képességekre alapozottan történik (Gervain, 2011).