4.1.1. Tüdő- légzési szakasz
A tüdő a mellkasban helyezkedik el. Jobb és bal lebenyre oszthatjuk, közöttük a porcokból álló légcső kettéválva teremt kapcsolatot. Elsődleges funkciója az oxigén felvétele és a széndioxid elszállítása. Ennek alapvetően három szakaszát különböztetjük meg: belégzés, kilégzés, szünet. A belégzéskor a mellkas emelkedik, a rekesz lesüllyed, a hasfal kissé előre domborodik. A tüdő térfogata megnő, a hangrés kiszélesedik, a nyelvet elernyesztjük, a lágyszájpadot leengedjük. Megnő a mellkas térfogata, az alveolusok megtelnek az orron vagy szájon beáramló levegővel és a kitágult tüdő kitölti a mellüreget. Kilégzéskor ellentétes izommechanizmus megy végbe: a bordák lesüllyednek, a rekesz emelkedik, a hasfal visszahúzódik, lecsökken a mellkas térfogata és a levegő kipréselődik az alveolusokból. A kilégzést rövid szünet követi. A légzés nyúltvelői irányítás alatt áll, ugyanakkor az akaratlagos légző mozgásokat az agykéreg irányítja. A légzőmozgások gyakorisága felnőtteknél 16-19 között van percenként (Gósy, 2004).
Több légzéstípust különböztetünk meg. Az élettani/néma légzésben a cél kizárólag az oxigéncsere, ekkor kb. 500 cm3 a cserélődő levegő mennyisége, a szakaszok időtartamai pedig: 1 egység belégzés, 1 egység kilégzés (ezeknek időtartama kb. 2 s), fél egységnyi szünet (Kassai, 1998; Gósy, 2004). Beszédlégzéskor a levegőfelvétel szájon vagy szájon és orron át egyszerre történik, s a kilégzés fázisa jelentősen megnő a belégzéshez képest, arányuk 1:10-20-hoz lesz. Az áramló levegő mennyisége is jóval nagyobb, kb. 1000-2000 cm3. Ez az elnyújtás teszi lehetővé a beszédképzést (Gósy, 2004; Kassai, 1998).
Hangképzési szempontból a legjobb a kombinált mellkasi-hasi légzés. A nők többsége mellkasi légzést használ beszédlégzéskor, a férfiak pedig inkább hasi légzést, mely az előadóművészek, énekesek számára elengedhetetlen technikai tudás.
A tüdő teljes kapacitása egyébként kb. 5000 cm3, mely a következőképpen oszlik meg: 500 cm3 tehát a be- és kilégzéskor áramló levegő mennyisége, a vitál kapacitás (felhasználható levegőmennyiség) kb. 3500 cm3: az áramlási levegőn túl 1500 cm3 komplementer levegőt tartalmaz, melyet erőltetett légzéskor használunk fel, s még ezen túl rendelkezésre áll 1500 cm3 rezerv levegő. A maradék 1500-2000 cm3 a reziduális levegő, melyhez nem tudunk hozzányúlni (Kassai, 1998).