VI.1.1. A pilates története

Joseph Pilates 1880-ban született Németországban. Tölcsérmelle volt, és asztmában szenvedett, ezért különösen fontos volt számára a fizikai erőnlét. Rendszeresen sportolt, felnőtt korára ügyes síelő, tornász, búvár, jógi és boxoló vált belőle, hetvenévesen is ereje teljében volt. Az I. világháborúban hadifogságba került, ahol a sérült katonák rehabilitációjával foglalkozott. A kórházi ágyak fölé rugós pántokat helyezett, ennek segítségével a sérültek fekve is tudták erősíteni ép végtagjaikat. 1930-ban kezdte nyilvánosan oktatni módszerét. Módszere lényegét a speciálisan felépített gyakorlat-sorozatok adják, melyek az egész izomzat egyenletes és harmonikus erősítését , illetve a tudatos mozgáskultúra, egyfajta testtudat kialakítását célozzák. 

Az alapító több mint 500 különféle gyakorlatot fejlesztett ki, melyből mindenkinek a testfelépítésének és edzettségének megfelelő gyakorlatsorozat állítható össze. A gyakorlatokat kezdetben egyszerűen a földön, matracon végezhetjük, ezek az un. "Mat" órák. Először hasizom-erősítő és a testtudat fejlesztését célzó gyakorlatokat talált ki, melyet a talajon végeztek. Később, speciális, rugókkal ellátott gépeken folytathatjuk a gyakorlatokat, melyek lehetőséget adnak fokozatos, terhelésre és növelte a gyakorlatok hatékonyságát. A gépen végezhető un. excentrikus gyakorlatok során az izom megnyúlása közben erősíthetünk akár nehezen elérhető izomcsoportokat. 20 pilates gépet talált fel.

A Pilates kezdetben a balett művészek és az élsportolók körében terjedt el igen gyorsan, mert biztosítja az egyenletes, az egyébként nehezen edzhető törzsizomzat erősítését, miközben fokozza a rugalmasságot, hajlékonyságot és a tágságot.

A nyugati világban nem csak az fitnesztermek népszerű módszerévé vált, hanem a műtét, vagy sérülés utáni rehabilitáció fontos részévé vált. Jelenleg legdinamikusabban fejlődő iránya az un. pre-hab módszer , mely a sérülés megelőzésére vagy az azt követő re- habilitációra összpontosít.