II.2.7. A fogyatékos sportoló sporttevékenységének meghatározó tényezői

A fogyatékkal élők testnevelésében, sportoktatásában és edzésében kiemelkedő szerepe van a speciálisan egyénre szabott foglalkozásoknak, edzéseknek, edzésmódszereknek.

Két, látszólag azonos károsodással rendelkező egyén között is hatalmas különbségek lehetnek, ezért mindig alaposan kell tájékozódnunk a sérülésről: nem elég ismerni a fogyatékosság kiváltó okát, ismerni kell a károsodás keletkezésének idejét, a károsodás kiterjedtségét, és magának a kórformának a jellegét is, és mindennek ismeretében kell feltárni a sportmozgásokra vonatkozó lehetőségeket és korlátozó tényezőket.

Az egyénre szabott mozgásprogram összeállítása során mindig a meglévő képességekre koncentrálva kell a sportági mozgásanyagot adaptálni, és ha szükséges, akkor az adott egyén sérülésének megfelelően módosítani. A károsodás kiterjedésének mértéke sok esetben határt szabhat a lehetőségeknek, ezért például hiányzó szervi funkciók esetén a feladatok azonos szinten történő végrehajtásához kompenzációs mechanizmusok kidolgozására lehet szükség.

Az egyéni bánásmód és differenciálás a fogyatékkal élők sportjában kulcsfontosságú, sőt, kifejezetten nélkülözhetetlen eszköz, hiszen csak a speciális egyéni képességeket és sajátos fejlesztési célokat figyelembe véve érvényesülhetnek kellőképpen a sport fejlesztő funkciói, és csak így oldható meg az edzések esetleges károsító hatásainak az elkerülése.

Nincs általános recept egy adott típusú sérüléssel rendelkező egyén legoptimálisabb edzésére, minden esetben fontos egyedi különbségekkel, eltérésekkel találkozunk (Kälbli-Dorogi, 2009).