II.2.7.1. Mozgáskorlátozottak sporttevékenységének meghatározói

A mozgáskorlátozott személyek nevelésének, oktatásának, mozgásfejlesztésének alapelve, hogy a sérülésből adódó hátrányos következményeket segítsen csökkenteni vagy ellensúlyozni.

A képességek tervszerű fejlesztésének mindig az egyéni fejlődési sajátosságokhoz kell igazodnia annak érdekében, hogy a mozgáskorlátozott is meg tudja állni helyét az épek között. Ennek érdekében egészséges énképet kell alakítani és növelni kell önbizalmukat, kudarctűrő képességüket és lehetőséget kell teremteni az önállóságra. Speciális módszerek, terápiák és technikák alkalmazásával és a technikai jellegű segédeszközök igénybevételével kell segíteni az akadályozott mozgásbiztonságot és a mozgásreflexek célszerűségét és gyorsaságát. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a központi idegrendszer sérülése komoly funkciózavarokat okozhat, ami részképesség-kiesést, a pszichés és/vagy motoros tempó lassúságát is eredményezheti.

A mozgáskorlátozottak sporttevékenységének megtervezésekor mindig célul kell kitűzni a károsodott mozgási és tartási funkciók helyreállítását, illetve korrekcióját, kompenzációját, a mozgásszervrendszer optimális működőképességének biztosítását és az állapotromlás, illetve a másodlagos károsodások megelőzését. Hangsúlyt kell fektetni a motoros képességek fejlesztésére, a fizikai kondíció növelésére, valamint az egészséges életre nevelésre, a mozgásigény és a mozgástudat kialakítására. Fontos a reális mozgásos éntudat kialakítása, elő- és felkészítés az önálló életvitelre, és nem utolsó sorban a tehetséggondozás a különböző adaptált sportfoglakozásokon keresztül (OM, 2000).