II.2.7.2. Látássérült személyek sporttevékenységének meghatározói

A látássérült személyek számára a látás hiánya komoly kihívásokat jelent a mindennapi élet hétköznapi tevékenységeinek elvégzése közben, és az élet számos területén kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor valaki másnak a segítségre szorulnak. Ez pszichésen megterhelő lehet.

A vakok és az alig látók rákényszerülnek arra, hogy elsajátítsák a tapintó-halló életmódot, amelyben az ép érzékszervek megfelelő működésére kell támaszkodniuk. A látássérültek számára fontos az is, hogy egy-egy új helyen hamar ismerjék ki magukat és megfelelően tudjanak tájékozódni. A látássérültek sportjával foglalkozó szakemberek egyik fontos feladata, tehát az ép érzékszervek rendszeres gyakoroltatása, illetve a térbeli tájékozódás és a kinesztézia fejlesztése. Gondolni kell arra is, hogy a látássérültek mozgása gyakran bizonytalan, testtartásuk pedig sokszor hanyag, ezért helyet kell szorítani edzésprogramjukban a testtartást javító és az érzékelést segítő gyakorlatoknak. A látássérüléshez gyakran társulhat egyéb fogyatékosság, amely még egyedibbé teszi a fogyatékkal élő személlyel való bánásmódot.

Gondot kell fordítani arra is, hogy a látássérültek ismerjék meg a speciális látássérültek számára kifejlesztett sportágakat (pl. csörgőlabda), és ismerjék meg saját lehetőségeiket (OM, 2000).