II.2.6. Az integráció értelmezése a fogyatékos emberek sportjának területén

A sport sajátos eszközrendszerével, a sportszínterek differenciálásával elősegítheti a társadalmi kohézió megteremtését, és lehetőséget adhat a társadalmi egyenlőtlenségeket korrigálva a fogyatékos személy társadalmi beilleszkedésének megteremtésére is. Szem előtt kell tartanunk azonban azt is, hogy a társadalmi hátrányok minimalizálása érdekében a sport területén is törekedni kell az esélyegyenlőség megteremtésére (Dorogi, 2009).

A sportnak a fogyatékos ember életében éppen olyan szerepe van, mint az épekében: a sport az egészségmegőrzés és az önmegvalósítás eszköze és a közösségi életnek egy lehetséges színtere. A sport az a terület, amelyben minden résztevő ugyanolyan eséllyel valósíthatja meg önmagát, előfordul azonban, hogy a teljesítményeket más-más mérce alapján ítélik meg.

A fogyatékosok érdekképviseleti szervezeteinek egyik fontos célja, hogy a megváltozott fizikai, szellemi, érzékszervi és más akadályozottsággal élő személyek sporttevékenységének megítélése az épekével azonos legyen. Fontos feladatuknak tekintik, hogy elősegítsék a speciális sport társadalom általi elfogadását, és szeretnék elérni azt is, hogy mindazon támogatások arányosan megillessék a fogyatékos sportolókat, amelyeket megkapnak az épek is.

A fogyatékos személyek társadalomba való integrálásának, az előítéletek lebontásának elengedhetetlen feltétele, hogy a társadalom megismerje őket. A társadalmi tudat formálásában mindig nagy szerepe van a személyes példamutatásnak, így például a sportsikerek bemutatása is hozzájárulhat a fogyatékos sportolók sikeres társadalmi integrációjához (Dorogi, 2009).

Amikor sportbeli integrációról beszélünk, meg kell állapítanunk, hogy az integráció több színtéren is lehetséges, de nyilvánvalóan célszerű a szűkebb mindennapi környezetben kezdeni:

Edzés – Egyesületi szinten a fogyatékos személy integrációjának feltétele a vezetőség támogatásának elnyerése, a szakképzett szakember gárda biztosítása, a megfelelő edzéskörülmények és versenyeztetési feltételek kialakítása, az akadálymentesítés, illetve a döntés az intézményes integráció vagy a külön szakosztály létrehozásának kérdéséről.

Versenysport – Szövetségi szinten a fogyatékos személyek integrációjakor sok helyen jól működő gyakorlat, hogy a sportági szakszövetségek szövetségükön belül külön szakágat alakítanak a fogyatékos sportolók számára, így a szövetségi tagság nyitottá válik a fogyatékos személyek egyesületei számára is, a szövetség pedig biztosítja a fogyatékos sportolók regisztrálását, adatainak kezelését és a versenyzés lehetőségét.

Versenyzés az integráció mentén:

Fogyatékos sportoló az épek versenyén: totális verseny integráció – elsősorban siket és nagyothalló, szervátültetett és tanulásban akadályozott sportolóknál fordul elő ez a versenyzési forma, de előfordul, hogy mozgássérültek is szerepelnek az épek versenyén.

Ép sportoló versenyez a fogyatékosok sportjának versenyrendszerében: a nemzetközi szabályok megengedik, hogy például a mozgássérültek ülőröplabdája vagy a vakok csörgőlabda játékában ép sportolók is rész vegyenek, de a hazai versenyszabályok több sportág esetében is megengedik, hogy az ép versenyzők is adaptált körülmények között versenyezzenek a fogyatékosokkal – például egy kerekesszékbe beülve.

Fogyatékos és ép sportolók egy időben, de nem egymás ellen versenyeznek: ebben az esetben az integráció úgy történik meg, hogy az épek szövetségei vállalják a közös versenyzést, és beiktatnak a programba egy-két fogyatékos versenyszámot is, a szervezésnél pedig figyelmet fordítanak a fogyatékosság sajátosságaira is.

Rekreációs sport – A szabadidősport kifejezetten alkalmas terepet kínál az integrációs célkitűzések eléréséhez, azonban a fogyatékos személyek megyei sportszövetségei mindössze évi 10-15 olyan programot rendeznek, ahol az ép és fogyatékos sportolók együtt sportolhatnak – vagyis nem kifejezetten jellemző az integrált eseményszervezés.

Az épek rekreációs sportszövetségeinek rendezvényein sokszor csak a sportoló önmagához mért teljesítménye, illetve a táv leküzdése, a feladat teljesítése számít, ezeken pedig a fogyatékos versenyzők is gyakran szívesen elindulnak – a szervezőknek mindössze az akadálymentes környezetet és esetleg a segítő szakembereket kell biztosítaniuk. Szervezési szempontból egy ilyen rendezvényen a fogyatékos versenyzők részvétele jellemzően nem igényel jelentős pluszkiadásokat, de sok pályázat szempontjából előnyt jelenthet, ha a fogyatékkal élők számára is biztosítjuk a versenyzés lehetőségét. Ha viszont van valamilyen díjazás, akkor már a kiírásban fel kell tüntetni a díjazott kategóriákat – a kategóriák pedig nem ütközhetnek a fogyatékosok versenyrendszereiben kialakult ágak szerinti kategóriákkal.

Diáksport – A fogyatékos tanulók sporttevékenysége többnyire a gyógypedagógiai intézményekhez kapcsolódnak. Egyesületi szinten nem jellemző integrált sporttevékenység, de szövetségi szinten nem ritka, hogy – akárcsak a versenysportban – hallássérült vagy tanulásban akadályozott tanulók részt vesznek az épek sportjában. Jó tudni azonban, hogy a tanulásban akadályozott tanulók számára külön országos bajnokságokat is rendeznek.

Sportirányítás – Az állami sportirányításnak nagy szerepe lehet az integráció további fejlesztésében, ha célja elérése érdekében direkt támogatást használ. Jó megoldás lehet olyan pályázatokat kiírni, amelyekre ép és fogyatékos sportolók, vagy több fogyatékossági ág sportolói együtt tudnak pályázni és egyszerre, egy időben, egymás mellett, de nem egymás ellen tudnak versenyezni.

Szakemberképzés – A fogyatékosok sportjában szakemberként sportorvosok, rehabilitációs szakorvosok, edzők, sportmenedzserek, testnevelők, tanítók és óvodapedagógusok is részt vesznek, és mindegyiküknek szükségük van arra, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű információval rendelkezzenek a fogyatékos emberekről és a fogyatékosok sportjáról, mert ez lesz az alapja a fogyatékos sportolók megfelelő szakirányú képzésének is.

A fogyatékosok sport általi integrációjának érdekében a fogyatékosok sportja terén prioritást élvez hazánkban a diák-, a szabadidő- és a versenysportban is egyfajta attitűdváltás és kiemelt szerepet kap a létesítmények akadálymentesítése, a speciális sporteszközök biztosítása, a szakemberek képzése és a sportorvosi és sporttudományos háttér biztosítása (Dorogi, 2009).