1. Nyelvjárások
A magyar nyelvre jellemző, hogy nyelvjárásai nem különböznek jelentős mértékben egymástól, így beszélői minden nehézség nélkül megértik egymást. A nyelvjárások között a hangtani és a lexikai különbségek a legszembetűnőbbek. Ha valaki ö-zik, akkor tudjuk róla, hogy a dél-alföldi régióból jött. Bizonyos szavak használata is árulkodó lehet arra nézve, ki melyik részén él az országnak. Aki közértbe jár, és nem boltba, az valószínűleg Pesten él, aki szármát eszik, és nem töltött káposztát, az Magyarország dél-keleti részén lakhat.
Beszédünk nyelvjárási elemeket kisebb-nagyobb mértékben tartalmazhat, tehát a nyelvjárásban beszélésnek fokozatai vannak. Ezenkívül a nyelvjárás használata helyzetfüggő lehet, befolyásolhatja a beszédpartner, a téma, az alkalom stb. Társadalmi funkciója korlátozott, gondoljunk arra, hogy hivatalos helyzetben milyen hatást vált ki a nyelvjárásban megfogalmazott kérvény.
A magyar nyelvjárásokat tíz régióra oszthatjuk, ezek a következők: nyugat-dunántúli, közép-dunántúli–kisalföldi, dél-dunántúli, dél-alföldi, palóc, Tisza–Körös-vidéki, északkeleti, mezőségi, székely, moldvai nyelvjárási régió.
Csángó nyelvjárás:
http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Jegyzetek_a_nyelvrol/nyelvjarascsango.mp3
Nagyváradi nyelvjárás:
http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Jegyzetek_a_nyelvrol/nyelvjarasnagyvarad.mp3
Székely nyelvjárás:
http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Jegyzetek_a_nyelvrol/nyelvjaraserdovidek.mp3
Nyelvjárás és nyelvi hátrány
Nyelvi hátrányról akkor beszélhetünk, ha a személyiségfejlődést, társadalmi kapcsolatokat és társadalmi érvényesülést kommunikációs problémák gátolják, aminek a hátterében társadalmi, kulturális, szociológiai, ideológiai, esetleg gazdasági okok állnak. Nyelvi hátrányba kerülhetnek azok, akik a társadalom által elvárt normától eltérő módon beszélnek. A normatív beállítottságú társadalmakban, ahol az iskolai oktatást és ezen keresztül a mindennapi nyelvi ideológiákat az előíró szemlélet jellemzi, könnyebben megbélyegzik a nem köznyelvi beszélőket. Ilyen hátrányos megkülönböztetés érheti például a nyelvjárást beszélőket, a kisebbségi helyzetben élőket vagy éppen a siketeket is.
Nyelvjárás és iskola
A magyar anyanyelvű gyermekeknek több mint a fele nyelvjárási hátterűként kerül az iskolába, így a tanítás során találkozhatunk regionális jegyekkel mind a szóbeli, mind az írásbeli megnyilatkozásaik során. Mivel az iskolában a sztenderd nyelvváltozatot, a köznyelvet használjuk, ezért nehézségeket okozhat a két nyelvváltozat különbözősége.
Ha egy tanuló nákol vagy suk-süköl az iskolában (ezek lehetnek az ő nyelvváltozatának elemei is), a tanító igyekszik megismetetni vele a köznyelvi szabályokat, s ezzel elősegíti szocializálódását. Hiba, ha nyelvhasználata alapján negatív tulajdonságokat rendelnek hozzá. Fontos, hogy a tanítás során az úgynevezett funkcionális-szituatív kettősnyelvűséget segítsük. Eszerint a gyermek nyelvváltozatára alapozva érdemes elsajátíttatni a sztenderd nyelvhasználatot, emellett hangsúlyozni kell nyelvváltozatának értékeit, társadalmi szerepeit. Fontos tudatosítani a diákban, hogy nem helytelen a nyelvhasználata, de a hivatalos helyzetekben, így az iskolában a köznyelvi változatot célszerű használni. A köznyelv elsajátítása ugyanis a társadalmi érvényesülés egyik alapfeltétele. Szemléletes, ha az öltözködéshez hasonlítjuk a nyelvhasználatot, hiszen a mindennapokban hordhatunk farmert pólóval, de a templomba vagy ünnepségre, állásinterjúra az alkalomhoz illő öltözetben megyünk. Ugyanígy vannak olyan helyzetek, amikor a sztenderdet érdemes használni, miközben a nyelvjárás a természetesebb, „kényelmesebb viseletünk”.