4. Az artikulációs bázis

Az artikulációs bázis a hangképzés szervi, tudati alapja. Ez az a hangképzésbeli alap, melyet az egyén beszélőszervi mozgásának a társadalmi gyakorlat alapján történő beidegzésével, a nyelvközösségtől meghatározott módon valamely nyelv hangjainak képzésére sajátosan alakít ki. Az artikulációs bázis biztosítja az egy nyelvet beszélők számára a hangok képzésében érvényesülő nagyfokú hasonlóságot, és így az adott nyelv hangrendszerének sajátos jellegét. Ugyanakkor az adott nyelvet elkülöníti más nyelvek sajátos hangképzésbeli vonásaitól.

A magyar artikulációs bázis jellemzői a következők:

• A magyar beszédhangokat tisztán, helyesen megformálva, teljes értékűen képezzük.
• A hanglejtés dallamvonala többnyire ereszkedő. 
• A magánhangzók szájhangok, képzésükben nem vesz részt az orrüreg.
• A mássalhangzók közül csak az m, n, ny orrhangú.
• Tiszta képzéssel megkülönböztetjük a zöngés mássalhangzót a zöngétlentől.
• Amikor a hangtani helyzet lehetővé teszi, a hangok időtartamát, rövid-hosszú változatát érzékeltetjük.
• Érvényesítjük a kiejtésben a hangkapcsolatok törvényszerűségeit.
• A szótagokat is tisztán, teljes értékűen képezzük.
• A hangsúly kötött: a szó első szótagjára esik.
• Tiszta képzéssel megkülönböztetjük a zöngés mássalhangzót a zöngétlentől.
• Amikor a hangtani helyzet lehetővé teszi, a hangok időtartamát, rövid-hosszú változatát érzékeltetjük.
• Érvényesítjük a kiejtésben a hangkapcsolatok törvényszerűségeit.
• A szótagokat is tisztán, teljes értékűen képezzük.
• A hangsúly kötött: a szó első szótagjára esik.