Skip navigation

4. Egyes vonatkozó névmások használatáról – dióhéjban

A nyelv változásával az aki, amely(ik), ami  vonatkozó névmásaink használata is változóban van, sokszor találkozhatunk bizonytalansággal, tévesztésekkel. Nézzük, mikor melyiket lehet alkalmazni, illetve mi lehet a tévesztések oka vagy forrása.

Az  aki  a főmondatban megnevezett konkrét személyre vonatkozik. (Ez a megállapítás nem jelenti azt, hogy személyre csak ezt a névmást használhatjuk. Bizonyos helyzetekben lehet az amelyik is, lásd ott.)

Ő az a lány, aki engem választott.
Ő az, aki engem választott.
Ki az a srác, akivel láttalak?
Ki az, akivel láttalak?

Helytelen használatnak minősül, ha az aki gyűjtő- vagy csoportnevek után áll: az osztály, akivel kirándultunk; a társaság, akit megvendégeltünk, az ország, aki eladósodott stb.; e helyett: amellyel kirándultunk, amelyet megvendégeltünk, amely eladósodott; ilyenkor talán a csoportot alkotó  személyekre gondolva használják a névmást (ún. személyátsugárzás történik).

Az amely a főmondatban mindig a hozzá legközelebb álló főnévvel megnevezett tárgyra, elvont dologra vagy gyűjtőnévre vonatkozik.

Tetszett az ajándék, amelyet tőled kaptam.
A társulat, amelynek tagja vagyok…

Az amely használatát ma  nemcsak a beszédben, hanem  az írásban is kiszorítani látszik az ami,  mert az amely olykor keresettnek tűnik.

Vö. Tetszett az ajándék, amit tőled kaptam.
A pénzt, amit adtál, már elköltöttem.

A választékos stílus legalább írásban igyekszik megőrizni az amely-ami közti különbséget, az élőbeszédben ez már kevésbé sikerül, a változás iránya tehát: amely > ami.

Az amelyik névmást kijelölő szerepben használjuk, ha a főmondatban főnévvel megnevezett tárgyból vagy gyűjtőnévből egyetlenegyre vonatkoztatjuk a mellékmondatot.

Azt a ruhámat veszem fel, amelyiket most vettem.
Azzal a vonattal jöttem, amelyik az előbb érkezett.

Az ami névmás a főmondatban főnévvel meg nem nevezett dologra, névmásra is vonatkozhat.

Már mindent tudok, amit tudnom kell.
Mindaz, amit mondtak, hazugság.

Az ami nemcsak a főmondat egy mondatrészére utalhat, hanem a vonatkozhat az előző tagmondat egészére is:

Mindig későn jön haza, aminek nem örül a család.
Hónap végére elfogyott a pénzük, ami gondot okozott a háztartásban.

Ezek a mondatok könnyen mellérendelővé alakíthatók:

Mindig későn jött haza, és ennek nem örült a család.
Hónap végére elfogyott a pénzük, és ez gondot okozott a háztartásban.

(A témáról l. A. Jászó 1995, Balázs 2001, Zimányi 2001.)