3. Hogyan írjam: kisbetűvel, naggyal?

Mindennapi életünkben nemcsak a különírás-egybeírás kérdésében lehetünk bizonytalanok, újabban járványszerűen terjed az indokolatlan nagybetűhasználat is. Azt már az első osztályban megtanultuk, hogy a közneveket kicsi, a tulajdonneveket nagybetűvel írjuk; a gond akkor jelentkezik, amikor valamilyen oknál fogva – kellő alapok híján, nemtörődömségből, bizonytalanságból? – köznév és tulajdonnév között egyre kevésbé tudunk különbséget tenni.  Valahogy úgy okoskodunk, talán kisebb hiba, ha egy fogalom, jelenség, rendezvény, időszak stb. nevét kicsi helyett nagybetűvel írjuk, mintha kicsivel írnánk, holott naggyal kellene. 

Kétségtelen, helyesírásunkban vannak esetek, amikor a betűhasználat hagy bizonyos teret a szubjektivitásnak, elfogadja a tradicionális, régebbi formákat, ezek azonban többnyire jól körülhatárolható esetek. Ilyenek lehetnek pl. levélben a megszólító formulák (a nagybetűvel írt szó a tulajdonnevet helyettesítheti, udvariasságot, tiszteletet, erős érzelmeket takar (Egyetlenem…; Drága Édesapám; István Bátyám). A vallási szövegekben sem ritka ez az írásmód (Feltámadás, Szent Jobb, Szent Korona stb.).

Az erős érzelmi töltéssel rendelkező közszók (édesanyám, haza, szerelem, hit stb.), egyes ünnep- és eseménynevek (karácsony, húsvét pünkösd, anyák napja, honfoglalás) leírásakor a pozitív érzelmi töltés, a tradíciók tisztelete – vagy csak a megszokás – gyakran arra sarkallja a tollforgatót, hogy inkább nagybetűvel írja az – egyébként szabályos – köznevet; ez az írásgyakorlat informális helyzetben a gyakoribb, elfogadottabb. Előfordul, hogy formális helyzetben, pl. jogi, államigazgatási és egyéb szaknyelvi szövegekben, szerződésekben nagybetűvel írt köznév áll: Felperes, Szerződő Felek, a Magyar Állam, a Bank stb., ezek mintegy a tulajdonnevet helyettesítik.

Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban jelennek meg nagybetűvel írva a hónap- és napnevek, nép- és csoportnevek, intézmények köznévi formája, de jelzői szerepű melléknevek is (pl. egész Október folyamán; az Iskola elvégzése után; minden Kedden és Pénteken; az Angol és Német tudásom; az Olasz városok turistaforgalma stb.).

Az ilyen és ehhez hasonló nagybetűhasználatot többen az angol írásmód hatásának tulajdonítják, ám az igénytelen helyesírású sajtótermékek, reklámújságok, szórólapok is bőven termelik a példákat (Húsvéti Tojásvásár; Pamut Otthonka, Galléros Póló akciós áron stb.) – a cél ilyenkor talán a figyelemfelkeltés, nyomatékosítás, kiemelés lehet. Ez az írásmód azonban inkább az elbizonytalanodó betűhasználatot, a stabil tudás hiányát jelzi.

A marketing szemlélete jelentősen megnövelte a nagy kezdőbetűs írásmód lehetőségeit, hiszen ha bármilyen árucikket, sportrendezvényt, találmányt, közéleti megmozdulást hirdetnek, a reklámszakemberek egyaránt igyekeznek minél inkább népszerűsíteni, ismertté tenni, megkedveltetni: azaz eladni. Ennek a törekvésnek jellemzője az írámódban a sok nagybetűs elem (a hangzó szövegekben a harsányság, az emelt hangerő).

A nagybetű használatának három nagy területét különböztetjük meg (ezeken belül vannak kisebb részterületek is).

Grammatikai alapú nagybetűsítésről beszélünk a mondatkezdő nagybetű, illetőleg a tulajdonneveket jelző nagybetű esetében. (A tulajdonnév a szófaji rendszernek speciális osztálya, kutatásának szerteágazó kérdéseivel az onomasztika (névtan) foglalkozik. A nevek helyesírásának problémásabb eseteit – a jelen oldalakon kívül még – lásd: AkH. 154–200., továbbá 202–222. pontokban.)

Pragmatikai alapú a nagybetűhasználat pl. a feliratok esetében, táblázatok, képek stb. alatti szöveg írásakor – ez olykor akár egyetlen szóból álló szöveg is lehet – Bejárat, Tűzcsap, Bérosztály. Ügyeljünk arra, ha számmal vagy egyetlen betűvel kezdődik a szöveg, akkor a következő szó már kisbetűs: 5. vágány, 2. ajtó, 4. metróvonal, B porta, C lépcsőház stb.

Pragmatikai alapúnak tekinthetjük a levelekben, ügyiratokban használt megszólítási formákat is (vö. fentebb).

Stilisztikai alapú nagybetűsítésről beszélünk a különféle metaforák, szimbólumok, megszemélyesítések esetében; a nagybetűhasználat szerepe ilyenkor a kiemelés, erősítés, figyelemfelkeltés (Végzet, Szerelem, a Sors, az Idő stb.).