1. Társalgási szabályok

Bizonyára sokan és sokszor elcsodálkoznak azoknak a tévé- vagy rádióriportereknek a bátorságán, akik a műsoridő lejárta előtt néhány perccel még fel merik tenni gondolkodásra késztető kérdéseiket. Sőt, válaszolni is engedik riportalanyaikat. Néhány másodperccel a műsor vége előtt viszont úgy vágják el a beszélgetés fonalát, hogy még van idejük elbúcsúzni a nézőktől vagy hallgatóktól, és rádiós zsargonnal szólva ezt a „lekeverést” senki sem érzi sértőnek vagy durvának. A riporterek többsége sokéves tapasztalat alapján tudja ezt megtenni, nem pedig abból a felismerésből, hogy nemcsak nyelvtani szabályok léteznek, hanem a társalgás is szabályok irányította folyamat. Ők tapasztalatból ismerik azokat a módszereket, amelyek meghatározzák, hogy a szó kié lehet, milyen fogásokkal lehet azt átadni vagy éppenséggel visszavenni. A múlt század 70-es éveitől kezdve viszont a tudomány különböző ágai, a nyelvészet, szociálpszichológia, pszichiátria stb. is elkezdték szisztematikusan vizsgálni a dialógusok szerveződésével kapcsolatos tényeket.

A társalgáselemzés, amely a dialógusokkal kapcsolatos, tapasztalati kutatásokra épülő elemzések összefoglaló elnevezése, Pléh Csaba (2012) szerint „a nyelvtanon túlmenő, a beszélgetés koherenciáját biztosító szabályokat keresi, s ezt a koherenciát nem a mondatok szó szerinti (felszíni) jellegzetességeiben, hanem az általuk megvalósított aktusokban leli meg”.

A tudomány magyarországi megismertetésében kiemelkedő szerep illeti meg Pléh Csabát (2012) és Síklaki Istvánt (2008), akiknek munkáit, szöveggyűjteményeit, szerkesztett könyveit ajánljuk mindazok figyelmébe, akik behatóbban érdeklődnek a téma iránt. Az elmélet magyarországi és magyar nyelvre vonatkozó adaptálásában vett / vesz részt többek között Balogh Katalin (2001), Banczerowski Janusz (1997), Batár Levente (2009), Boronkai Dóra (2009), Buzásné Sahverdova Nava-Vanda (2012), Domonkosi Ágnes (2002), Géring Zsuzsanna (2005), Guszkova Antonyina (1981), Hámori Ágnes (2007), Herbszt Mária (2010), Iványi Zsuzsanna (2001), Jobst Ágnes (2007), Nemesi Attila László (2000), Németh T. Enikő (1996), Somodi Júlia (2012), Szili Katalin (2005), Terestyéni Tamás (2006) és még sokan mások.