1. Az elválasztás

Az elválasztás általában nem szokott gondot okozni, néhány alapelvet azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk.

Szótagolás szerinti elválasztás: minden szó annyi szótagból áll, ahány magánhangzó van benne: me-te-o-rit, fi-a-im-mal, É-vá-é-ké stb.  A szó két azonos magánhangzó között is elválasztható: Máté-ét, ta-xi-ig, vá-ku-um.

Morfológiai típusú elválasztásról beszélünk, ha a tagolás az összetételi határon történik: vissz-ér, fel-ad, hord-ágy, dél-után, es-ernyő, leg-alább.

Esztétikai (a nyomtatott sajtóban: tipográfiai) szempontok játszanak szerepet abban, hogy a szó elejéről vagy végéről egyetlen magánhangzót nem tanácsos átvinni a következő sorba; *vakáci-ó, a-lapos helyett válasszuk el így: vaká-ció, ala-pos.

A homonimák (azonos alakú szavak) elválasztásánál figyelnünk kell arra, ha a szópár egyik tagja egyszerű szó, a másik összetétel, akkor kétféle elválasztási mód is lehetséges: (hol?) fe-lül, e-löl;  (mit csinál?) fel-ül, el-öl stb.

A ch egy fonémát jelöl, ezért elválasztáskor sem lehet kettészakítani: ar-chívum, pszi-chológia, Ba-chot, pe-ches stb.

Az x két hang (k + sz), de egyjegyű mássalhangzóként kezeljük: ta-xi, bau-xit, Beatrix-szal.

A régies írásmódú magyar családnevek elválasztása a kiejtés alapján történik (hangértéküknek megfelelően): Thew-rewk, Szé-che-nyi, De-seö.  (Kivételes elválasztású a Bat-thyá-ny – tkp. ez is a kiejtés szerint választható el.) Az ejtésükben egy magánhangzót tartalmazó szavakat nem választjuk el: Paál, Soós, Veér; így járunk el idegen nevek, szavak esetében is: Maugham, team, fair, blues, Poe.

Az idegen nevek és szavak esetében az elválasztás a kiejtés szerint történik: Shakes-peare, Coo-per, Fi-scher, Baude-laire, Bo-lo-gna, Puc-ci-ni, Mar-si-gli.

Idegen összetételeknél kétféle módon járhatunk el: ha bizonytalanok vagyunk az összetevő elemek határában (és az összetevő elemek nem használatosak önálló módon a magyarban), akkor a szótagolás elve szerinti elválasztást követjük (dep-resz-szió, inf-lá-ció, diszk-rét, diag-ram).

Amennyiben egy idegen összetételnek valamelyik (vagy mindkét) eleme önállóan is használatos vagy ismert, akkor a morfológiai elválasztást követhetjük: extra-profit, inter-akció, proto-plazma, hidro-plán, deka-gramm. (Több ilyen jellegű szónak mindkét elválasztási módja helyesnek tartható, a morfológiai elválasztás azonban inkább a szakmai szövegekben gyakori.)