3. Társalgási alapelvek

A társalgók valamiféleképpen együttműködve, közösen tesznek erőfeszítést annak érdekében, hogy kölcsönösen megértsék egymást. A diskurzus során a résztvevők mindegyike valamilyen célt, kezdettől fogva elfogadott vagy a beszélgetés során fokozatosan körvonalazódó irányt követ. Ez a biztosíték arra, hogy meg lehet találni azokat a mindennapi gondolkodás körébe tartozó ésszerű elveket és szokásokat, azokat az általános társalgási alapelveket (társalgási maximákat), amelyeket akár egy könnyed csevegés résztvevői is elvártan követnek.

H. Paul Grice (1997) amerikai nyelvfilozófus az együttműködési alapelvből kiindulva az alábbi maximákat állítja fel:

• A mennyiségi maxima azokra az információkra vonatkozik, amelyeket a beszélő nyújtani akar, és a következőket írja elő: csak annyit mondj, amennyit a társalgás pillanatnyi céljai megkövetelnek, és ne légy a szükségesnél kevésbé vagy túlzottan informatív. Más szavakkal: se többet, se kevesebbet ne mondjunk/írjunk, mint amennyi szükséges.
• A minőség maximájának alapelve: „Próbáld hozzájárulásodat igazzá tenni!”, azaz ne mondj olyasmit, amiről tudod vagy hiszed, hogy hamis, nem igaz; és olyat se mondj, amire nézve nincs elégséges bizonyosságod. Másként fogalmazva: kerüljük a hazugságot és a pletykát.
• A kapcsolat, azaz a viszony, az odatartozás maximája nem más, mint a „Légy releváns!” elve, azaz amit mondasz, az legyen odaillő.
• A modor, a stílus maximája nem azzal kapcsolatos, mit mondunk, hanem azzal, hogyan mondjuk. Grice a „Légy érthető!” szupermaximát sorolja ide; valamint azt, hogy kerülni kell a kifejezés homályosságát, a kétértelműséget, a szükségtelen bőbeszédűséget, és rendezettnek kell lennünk.