Skip navigation

1. A tanár-diák interakció főbb sajátosságai

Aszimmetrikus kommunikáció: A tanár a kommunikációban a fölérendelt fél, ő irányítja az egész folyamatot, a tanulók mint alárendelt felek inkább végrehajtók, illetve a kommunikáció folyamatára csak kisebb mértékben van hatásuk. Az aszimmetria különböző fokú lehet a tekintélyelvű, a poroszos iskolát idéző tanártól az új típusú pedagógusig: a segítő tanárig vagy más néven facilitátorig.

Intézményes kommunikáció: A formális elemek dominánsak. A pedagógus elvárt beszédviselkedését egyrészt a pályára felkészítő tanulmányok (pl. szociálpszichológia, kommunikáció) határozzák meg, majd bizonyos iskolai dokumentumok (pl. házirend, rendtartás stb.) tovább pontosítják, másrészt a pedagógiai hagyományokon alapuló íratlan szabályok alakítják. A tanulók esetében ez az iskolai szocializáció keretében történik gyakorlatilag az iskolába kerülés első napjától. Az egyházi iskolák többnyire úgy szabályozzák mind a pedagógusok, mind a tanulók nyelvi viselkedését (köszönés, megszólítás), hogy az az adott felekezet szellemiségét és hagyományait tükrözze.

A felek együttműködése: Egy tanár és egy osztálynyi diák együttműködésén kell alapulnia. Ez meglehetősen nagy kommunikációs kihívás a pedagógus számára, hiszen 20-30 tanulóra való odafigyelés, a különböző tudásszintekhez való alkalmazkodás, az órai figyelemmegosztás átgondolt kommunikációs stratégiát igényel. Megfigyelhető az együttműködést biztosító, a Grice által megfogalmazott társalgási maximák jelenléte is. Eszerint annyit mond a pedagógus a témáról, amennyit szükségesnek ítél a tanulók tudásszintjének alapján (a mennyiség maximája); olyat mond, aminek az igazságtartalmáról meg van győződve (a minőség maximája); igyekszik egyenes vonalúan, a témához szorosan tartozó információkat nyújtani (a relevancia maximája); és olyan módon átadni a tudását, hogy a tanulók azt megértsék (a mód maximája).

Az igénybe vett kommunikációs csatornák: Mindkét fél részéről verbális és nonverbális csatorna egyaránt, viszont az aszimmetriából adódóan nem mind a két fél használhatja ugyanazokat a jeleket.  Például a tanár kifejezheti az elégedetlenségét a tanulók teljesítményével kapcsolatosan akár verbálisan, akár a szemöldökét és a homlokát ráncolva; a diákok nem tehetik ugyanezt, ha unják a tanári magyarázatot. A tanár egy karintéssel leülésre szólíthat fel, a diák nem teheti ugyanezt.

Időtartam: A kötött, 45 percesre tervezett kommunikáció igen nagy hatással van az óra menetére, a tervezett tevékenységek elvégzésére, a tempóra, a mondanivaló strukturálására, a tématartásra stb.

Cél: A tanórát meghatározott és előre eltervezett cél vezérli: ismeretátadás, kompetenciafejlesztés, ellenőrzés, viselkedésszabályozás, társadalmi norma és érték közvetítése – leggyakrabban együtt, illetve a megtervezett hangsúlyokkal. Ez kiegészül a helyzetből adódó rögtönzött, spontán elemekkel: fegyelmezéssel, neveléssel, konfliktuskezeléssel, amelyek az eredeti céltól való kisebb-nagyobb eltérést eredményeznek.

Téma: A tanóra témáját (tananyagát) a tanár jelöli ki meghatározott oktatási dokumentumok alapján (Nat, kerettanterv, helyi tanterv), és az óra elején meg is nevezi. (A mai órán a reformkorral foglalkozunk.) A tématartás alapvető fontosságú: az óra menete többnyire egyenes vonalú, a releváns fő cél felé halad; a tanár – a meghatározott időkeret miatt és az óraterv megvalósítása céljából – ügyel arra, hogy ne legyen elkalandozás (Grice relevanciamaximája). Az esetleges témaváltoztatás (a kitérők alkalmazása) a tanár privilégiuma.

Beszélőváltás: A beszédjog megadása a tanár kijelölésével (a tanuló felszólításával) vagy az önkijelölést (jelentkezést) követő kijelöléssel történik. A ki nem jelölt személy szóátvételét (bekiabálás) a magyar iskolarendszer általában nem kedveli. Ez a szabályozottságot a résztvevők nagy száma, az együtt beszélések kiiktatása vagy minimalizálása, valamint a tanulók minél nagyobb hányadának a kommunikációba tudatos irányítással történő bevonása indokolja.

Megnyilatkozók, részvétel az interakcióban: A jelenlévők nagy száma miatt nem feltétlenül nyilatkozik meg mindenki, észrevétlenül kívül is lehet maradni a tanórai kommunikáción, a mással foglalkozás sem kizárt – persze csak a diák részéről. A tanár felelőssége, hogy a csendes, visszahúzódó tanulókat is bevonja az órai munkába, az aktivizálás minden tanulóra kiterjedjen, minden tanuló kapjon lehetőséget a megnyilatkozásra.

Megszólalási esélyek: A kutatások szerint a tanórát a pedagógus „verbális túlsúlya” jellemzi, a diákok csak néhány percre jutnak szóhoz. A hagyományos szervezésű frontális osztálymunkában ez kb. 70−30% a tanár javára. Ezt az arányt a kooperatív tanulás jelentősen javítja, s azt is lehetővé teszi, hogy a tanár-diák kommunikációs irány a diák-diák kommunikációval, az egymástól tanulással egészüljön ki.