Skip navigation

2. A hangsúly és a hanglejtés

A hangsúly és hanglejtés fogalmaival kapcsolatos elméleti ismereteket az előző lecke tartalmazza (Hangtan: A magyar beszédhangok és tulajdonságaik, 6. pont).

A hangsúly és a hanglejtés az élőbeszédben spontán módon szerveződnek a mondanivalónkhoz igazodva. Ezek segítik a lényegkiemelést, a hallgató figyelmének fönntartását és irányítását. Ez azonban egy kötött szöveg átadásánál már külön szerkesztést igénylő feladat az előadó számára. A spontán beszédnek vannak alapvető hangsúlyozási, intonációs sajátosságai. Ha a szabályszerűségeket ismerjük, az segít bennünket abban, hogy egy meglévő, írott szöveget gondolatiságában interpretálva közvetítsünk a megfelelő hangsúlyok, hanglejtés rászerkesztésének segítségével. A következőkben leírt szabályok nagymértékben meghatározóak, de nem minden esetben alkalmazhatók.

A szövegek értelmileg, érzelmileg összetartozó egységekből állnak, amelyeket megszakítás nélkül mondunk ki. Ezt nevezzük szólamnak. A szólamon belül az a hangsúlyos szó, elem, amelynek első szótagját a környező szavakhoz képest nagyobb nyomatékkal ejtjük. Egy szövegben lehetnek értelmi (gondolati) alapon szerveződő hangsúlyos szótagok, lehetnek érzelmeket közvetítő kiemelt szótagok, de lehetnek ritmikai alapon szerveződőek is.