Skip navigation

Harmadik rész: Nyelvhasználati kérdések

Nyelvészeti tény, hogy minden nyelv csak változataiban létezik; a magyar nyelv is nyelvváltozatok összessége, amelyet mi, beszélői – határon belül és határon kívül – csak együtt ismerünk, együtt tartunk életben: az egyén annak csak egy szeletét birtokolja. Ez a nyelvváltozati sokféleség a nyelvnek egyik lényegi tulajdonsága. A társadalmak is tagoltak, ezért a nyelvhasználat is sokféle, de a legtöbb közösség, kultúra, társadalom életében (többnyire valamilyen nagyobb történelmi változáshoz kapcsolhatóan) bekövetkezik olyan folyamat és szituáció, amelyben kialakul egy sztenderdnek nevezett változat. Az adott nyelvközösségben aztán a legnagyobb presztízsű nyelvváltozattá, normává a sztenderd lép elő; ezen közlik a nyomtatott irodalmat, ezt tanítják az iskolákban, ezt használja a hatalmat birtokló elit, s a gyakorlat azt mutatja, hogy formális szituációkban efelé törekednek a társadalmilag alacsonyabb presztízsűnek tartott nyelvváltozat használói is. A pedagógusnak nem az a feladata, hogy – pedagógiailag és emberileg tévesen – rossznak vagy hibásnak minősítse a tanulók otthonról hozott nyelvváltozatát – mintegy értékítéletet mondva ezáltal a családról is. A tanár figyelme arra is terjedjen ki, hogy a normatív (irodalmi és köznyelvi) nyelvváltozat eszköztárának megismertetésével, felkínálásával lehetőséget nyújtson diákjainak a választásra: hogyan tudják magukat a szituációhoz illően, igényes, világos megfogalmazásban kifejezni (kiválasztani, hogy adott helyzetben mi a javasolt vagy célszerű, esetleg mi a kerülendő).

Mindezek függvényében a Nyelvhasználati kérdések című fejezet a következő nagyobb témakörökkel foglalkozik: nyelvhelyesség, helyesírás, levelezési ismeretek, nyelvváltozatok.