2.3. A szóösszetételek fajtái
A szóösszetételek lehetnek szervetlenek, ilyenkor az alkotóelemek között nincs semmiféle nyelvtani összefüggés, a szóalakok a gyakori használatban összetapadtak (ábécé, aligha, miatyánk, mindegy, nemegyszer).
Az ún. szerves összetételekben az előtag és utótag mellérendelő (árvíz, hadsereg, csigabiga; csurran-cseppen, süt-főz, illeg-billeg), illetve alárendelő kapcsolatban áll egymással: vö.
madárlátta, szúette, porlepte, napsütötte: alanyos;
egérfogó, munkavállaló, autószerelő: tárgyas;
csőlakó, szélvédett, nyugdíjjogosult: határozói;
gyorsvonat, rabszolga, legénylakás: minőségjelzős;
szélmalom, katasztrófavédelem, emlékkönyv: jelentéstömörítő összetételek.
A mellérendelő és alárendelő szóösszetételek alkategóriákba rendezhetők, e csoportosításuk segítheti írásmódjuk megértését és a bevésést is.
A mellérendelő összetételeket egybeírjuk vagy kötőjelezzük – utóbbi az egybeírás egyik típusa. Az ún. toldalékolási próba segít megállapítani, melyik írásmódot kell alkalmaznunk. Kötőjeles mellérendelő összetételekről beszélünk, ha
- mindkét tag toldalékolható: süt-főz, eszik-iszik, él-hal;
- ha már eleve mindkét tagnak csak a toldalékolt változata létezik (ezek gyakran szinonim vagy ellentétes összetételek): búja-baja, apraja-nagyja, éjjel-nappal, ága-boga;
- a tőismétléses forma egyik tagja nem él önállóan: réges-rég, unos-untalan, telis-tele. (Amennyiben a tőismétléses forma mindkét tagja egyedül is használható, az elemeket különírjuk: szemtől szembe, évről évre, várva várt, szóról szóra stb.)
Kötőjelezünk ismétléses összetételek esetén is: már-már, sok-sok, néha-néha, egyszer-egyszer, alig-alig. Egybeírjuk az elemeket, ha csak a második tagot tudjuk toldalékolni (gyakori, hogy a két tag jelentése közel azonos): búbánat, árvíz, hadsereg, siketnéma, rúgkapál, dúsgazdag stb.
Nem összetett szavak, de formailag azokhoz hasonlítanak az ikerszók; ezeket egybeírjuk, ha csak az utótagot tudjuk toldalékolni (limlom, mendemonda, csereberél, tutyimutyi), kötőjellel, ha mindkét tagjuk toldalékolható (izeg-mozog, irul-pirul).
Éles határokat nem mindig találunk, a fenti irányadó megjegyzésektől olykor vannak eltérések, illetve jelentésbeli különbségek, pl. csúszómászó (hüllő), csúszó-mászó (kisgyerek) stb.; ha bizonytalanok vagyunk, nézzük meg a helyesírási szótárban.
A két elemből álló alárendelő összetételeket szótagszámtól függetlenül egybeírjuk (vö. jelentésmegkülönböztető, alumíniumállványzat, szórakoztatóipar, adósságkonszolidáció).
A kötőjeles írásmódnak (mely esztétikailag és értelmileg is segít a tagolásban) szabályai vannak.
- Az ún. hat szótagos (vagy 6: 3-as) szabály szerint hat szótagig egybeírjuk a többszörös összetételt; a rag és a jel a szótagszámba nem számít bele (vö. megkoszorúztuk a honvédemlékműveinket, kutatásmódszertanból dolgozatot írunk).
- Ha a többszörös összetétel hat szótagnál több (vagy a hetedik szótag nem jel, rag, hanem képző), akkor értelemszerűen kötőjelezzük: kutatás-módszertani dolgozat, újságíró-igazolvány, mássalhangzó-kapcsolat.
Az egy szótagos igekötő nem, a több szótagos azonban ilyenkor önálló szótőnek számít (kölcsön-visszafizetés, összeesküvés-elmélet). E szabály a képzőszerű utótagokra is érvényes (vö. macskakaparás-szerű írás; ő nálunk olyan osztályvezető-féleség).
(Figyelem! Némelyik intézménynévben, illetve annak köznévi formájában – a hagyományok miatt – nem érvényesül a szótagszámlálás szabálya: Közgazdaságtudományi Egyetem, Állatorvostudományi Kar, pénzügyminisztérium, belügyminisztérium stb.)